A keresztény tanítás szellemi-kulturális értelme [antikvár]

Szokatlan, meglepő kötetet tartunk a kezünkben. E tanulmányok olvasásával bátor vállalkozás résztvevőivé válunk. Nem teológus szerzők a katolikus dogmatikáról gondolkoznak. Ezzel azt az uralkodó felfogást törik meg, hogy a dogmák, dogmatikák a szellemi elsivárosodás veszélye nélkül, könnyű szívvel elhanyagolhatók, nem kell velük számolni, annál inkább nem, mivel lezártságukkal béklyózzák, ellehetetlenítik a gondolkodást, és ezzel kirekesztik magukat a zajló szellemi életből, benne mintegy önkéntes gettót képezve, vagy éppen szikes sivatagot a szellemi élet virágzó oázisában. A dogmatika kiközösítésének e dogmája (itt pejorative használom a szót) a felvilágosodás óta szilárdan tartja magát, mind masszívabban magára véve a magától értetődőség, tévedhetetlenség, cáfolhatatlanság "vitathatatlan" tekintélyét; megsértése olyan illetlenség, amely kizár (ez az újkori anathéma) a magukra valamit is adó, "mérvadó" gondolkodó körök könnyed, de kérlelhetetlen világából. A jelen tanulmánykötet joggal mondható "dogmadöntőnek". Úttörő vállalkozás, kísérlet, s mint ilyen, továbbgondolkodásra, újabb kérdések fölvetésére, tisztázásra, vitára invitál.