A kőtáblák üzenete [antikvár]

A zene irodalmában számos olyan művet ismerünk, amelynek nyitányában, első tételében felcsendülnek azok a zenei elemek, melódiák, amelyek meghatározzák az egész mű hangulatát. A jó bevezetésre is ilyen szerep hárulna, bár ennek nem könnyű megfelelni. Számos művészi alkotást ismerünk, amelyeknek meghatározott személy vagy közösség a címzettje. Talán az a legjobb műalkotás, amely mindenkihez szól, mindenki számára van mondanivalója. Az igazi nagy művész az emberiség közös nyelvén beszél, és ennek következtében mindenki megértheti. Az itt következő írások és képek nem a művészet igényével lépnek az olvasók és hallgatók elé. Csak annyiban nevezhetők "művészeti alkotásoknak", amennyiben a legnemesebb művészet: a lélekformálás, az erkölcsteremtés szolgálatába szegődnek. Egy szerény "prológus" szeretne lenni abban a drámában, amit egyszerűen keresztény erkölcsiségnek nevezünk. Ebből szeretne ízelítőt adni annak a nemzedéknek, amely különféle külső körümények folytán nem ismerhette meg az evangéliumi értékeket. Elsősorban a serdülő ifjúságnak szánnánk, akiket válaszút elé állít testi és szellemi fejlődésük. Tizenéves gyermekeinkben erőteljesen jelentkezik a szabadság, az önállóság igénye, de azt is meg kell értetnünk velük, hogy törvények nélkül nincs igazi szabadság. Minden kultúra minőségét az azt irányító, meghatározó normák minősége határozza meg. Sajnos ezek a normák nemcsak fiataljaink előtt ismeretlenek. Ilyenképpen szerény írásunkban igen széles körre terjeszthető ki a hatósugara. A keresztény hit és erkölcstan nagyon sok mai ember számára "terra incognita", ismeretlen földrész. Mivel azonban értékes kincsek rejtőznek benne, érdemes felkutatására vállalkoznunk.