Bővebb ismertető
Részlet a füzetből:
Egy magyar nyelvatlasz kívánatos voltáról tudomásom szerint először Zolnai Gyula emlékezik meg (MNy. I, 90). Majd nyomatékosabban hívja fel a figyelmet erre a szükségletre Erdélyi Lajos, a magyar nyelvjáráskutatás ügyének fáradhatatlan szorgalmazója "Új térképet a magyar nyelvjárásokról" című dolgozatának a végén (nem a Paedagógiai Értesítő 1917-i évfolyamában: XI, 251-53 megjelent cikkben, hanem ugyanannak átdolgozott és bővített változatában: Magyar nyelvi Tanulmányok II, 10-5, 1929). Azonban Erdélyi is még mindig csak utolsó sorban tér rá erre a feladatra, mely más, fontosabb feladatok elvégzése után válnék esedékessé. Pedig ekkor már Európaszerte jelentek meg, vagy voltak évek óta munkában a különféle nyelvatlaszok, oly országokban is, ahol a népnyelvkutatás még olyan, különben tisztes múltra sem tekinthetett vissza, mint hazánkban, és a nyelvatlasz annyi nyelvjárási tanulmányra sem támaszkodhatott, mint amennyi nálunk rendelkezésünkre állt. (Vö. Laziczius Gyula: Magyar Nyelvjárások: MNytud. Kézik. I, 11, 18.) A magyar nyelvatlasz gondolata mindamellett szüntelenül izmosodott a magyar nyelvészekben, sőt a harmincas évek során már kísérletek is történtek egy ilyen nyelvatlasz készítésére. Ezek a kísérletek azonban a kezdet bizonytalanságaival voltak terhesek és eredményre nem vezettek.