A magyar református egyház története [antikvár]

Előszó Irta RÉVÉSZ IMRE A magyar református egyháznak, tehát nem az egész ú. n. „magyar protestantizmus"-nak történetét veszi a következő lapokon az olvasó. Egyháztörténeti irodalmunkban elég ritka vállalkozásba fogtak e kötet írói. Mindeddig jóformán csak a kurucvilág egyik leghá-nyatottabb sorsú, s aránylag rövid és szörnyen zaklatott életében mégis bámulatosan sok és nagybecsű irodalmi munkát végzeit prédikátora, Debreceni Ember Pál (1660—1710) volt az, aki egy nagyszabású külön magyar református egyháztörténelem megalkotását tűzte ki egyik nagy tudományos céljául. Ezt a célt a legkedvezőtlenebb körülmények közt is úgy sikerült megvalósítania, hogy nevezetes műve (amely 1728-ban, Utrechtben, nem az ő neve alatt jelent meg), ha egészében rég elavult is, bizonyos pontokon máig nélkülözhetetlen a kutatás számára. Ami összefoglaló s az egész fejlődést áttekintő mű azóta megjelent ezen a téren, az, akár szűkebb, szaktudományos, akár tágabb olvasóközönségre számított, általában inkább magyar protestáns egyháztörténetet adott, vagxjis a reformáció korában megszületett mindegyik magyar egyházalakulatnak a történetét, természetesen az írók saját vallásfelekezeti álláspontja szerint hol az egyik-, hol a másikfajta magyar, illetőleg magyarországi „protestáns egyház" iránt tanúsítva és ébresztve nagyobb érdeklődést. Nem is lett volna semmi hiba egyébként az egyháztörténelmi ismeretterjesztésnek ebben a több, mint kétszáz év óta megszokott hazai módjában, mert hiszen a magyarországi protestáns egyházalakulatok közül a két legnagyobb — azok, amelyeket atyáink ágostai, illetőleg helvét hitvallású evangélikusnak neveztek, mi pedig egyszerűen evangélikusnak, illetőleg reformátusnak — nemcsak teológiailag állott közel egymáshoz, hanem külső életformáikban is, meg történelmi sors