A makulátlan [antikvár]

G1Ő8%Ó A Keresztény Múzeum gyűjteményében számos középkori és újkori Mária ábrázolás található. Különösen nagy arányban képviseltetik magulíat a reneszánsz és a XIX. századi képek között. Az évszázadok óta közkedvelt Anya gyermekével, azaz a Madonna típus mellett megjelennek az élettörténetét szemléltető Anna és Joakim jelenetek, a Mária gyermeksége, a Jézus életével összefüggő események ábrázolásai, valamint halála és megdicsőülése. 155 éve, 1854-ben mondta ki az egyház a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. A Szűzanya tiszteletének része vok a tan már jóval korábban is. Az efezusi zsinat óta (431) meghatározó elem az Istenszülő tisztelete a keleti és nyugati kultuszban egyaránt. A Rómában felépített első Máriatemplomot, a Santa Maria Maggiore-t (Liberius pápa, 360.) templomok sokasága követte a keresztény világban. A reformáció korát követően a katolikus megújulás fontos mozgatórugója lett 32 odafordulás Mária különleges személye felé. Szakadatlanul zengték a hívek Ave Maria, a Salve regina, a Stabat mater dallamaitól kísérve az Istenszülő dicséretét. A Keresztény Múzeum a maga sokszínű emlékanyagából és az esztergomi testvér intézmények, a Főszékesegyházi Kincstár a Főszékesegyházi Kincstár, a Prímási Levéltár és a Simor Könyvtár kincseiből is válogatv^a rendez kiállítást a szeplőtelenül fogantatott Mária tiszteletére. Nem csupán ikonográfia bemutatására vállalkozunk, hanem a dogmatörténet egyes állomásait, a dogma kihirdetésének körülményeit, a népi vallásos vonatkozásokat is szeretnénk bemutatni a látogatóknak. A 800 éves jubileumát ünneplő ferences rend ünnepi rendezvényeihez kapcsolódva együttműködést ajánlottunk fel a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány gyűjteményeinek, templomainak, hogy a számukra oly kedves és jelentős Szeplőtelen Fogantatás kultuszt közösen jelenítsük meg tárgyakkal. Készséges kölcsönzéseik, szakmai segítségük révén sok évszázadot átívelő, egészen napjainkig ható történeti, hitéleti ívet rajzolunk fel a Máriát mélyebben megérteni szándékozó érdeklődők számára. Cséfalvay Pál