A művészetek története [antikvár]

A művészetek, amelyekkel ebben a könyvben foglalkozunk, ősidők óta velejárói az embernek és hű tolmácsai mindenkori vágyainak, világszemléletének, törekvéseinek, örömeinek és szenvedéseinek. Minden míveltségi területnek és korszaknak megvan a maga művészete, amely híven tükrözi a kort, az emberek belső életét, lelkületét. Azonban a szellemieken túl, természeténél fogva hozzá van kötve bizonyos anyagokhoz. Építészet, iparművészet, szobrászat, festészet anyag nélkül el sem képzelhető. Az anyag megmunkálása tehát egyik alapvető, fontos sajátsága a művészetnek. Attól a pillanattól kezdve, amikor ősi időkben az ember megmunkálni kezdte a követ, fát, csontot, bőrt stb., megvolt arra a lehetőség, hogy e munkálkodásból kisarjadjon a művészeti technikák valamelyike. Hogy mikor történt ez, arra nem tudunk válaszolni, mert nem maradhatott ránk feljegyzés egy oly korból, amely még nem ösmerte az írást. A régészeti kutatás számos emberkészítette tárgyat hozott napfényre, amelyek igen ősi időkből, a régibb kőkorszakból erednek s ezeknek a tárgyaknak egy része már nevezetes jeleit mutatja az ősember művészkedésének. Éles szerszámmal csontra karcolta különféle, részben azóta kihalt állatok alakját s ezekben látjuk a legősibb rajzművészet első termékeit. De a csontot, agyart meg is faragta emberi, állati alakra: az ős-szobrász legrégibb mesterkedésének emlékei ezek.