A nyelvészetről - egyes szám, első személyben [antikvár]

E kötet lapjain magyar nyelvészek rajzolják meg pályájukat önvallomások formájában, ezért hát engedtessék meg, hogy a szerkesztők is valljanak, midőn - régi szokás szerint - elősorolják "menteségeiket" előszó gyanánt. Könyvünk létrehozásának kigondolásakor semmi más nem vezérelt bennünket, mint a magyar nyelvészet története iránti érdeklődés, semmiben sem voltunk biztosabbak, mint abban, hogy kíváncsiságunkkal nem állunk egyedül, ugyanakkor semmiben sem kételkedtünk annyira, mint - a hazai nyelvtudomány bármely intézményétől, bizottságától, társaságától független, "kétszemélyes" - tervünk megvalósíthatóságában. A közelmúlt évtizedeinek története, s benne a nyelvtudomány története táplálta e kételyeket, s ami oly könnyen kivitelezhetőnek bizonyult kötetünk előképében, a tizenhat amerikai nyelvészet szóra bíró First Person Singular (szerk. B. H. Davis és R. O'Cain. Benjamins, Amsterdam, 1980.) című kiadványban, annyira körültekintően megfontolandónak tűnt ebben a mi Magyarországunkban: századában fontos szerepet játszó kollégáink kérdéseinkre? S ha igen, miként szólnak e válaszok? Hiszen mindaz, ami a mi számunkra - történelemmé formálódó - válasz, az ő számukra saját életük, sorsuk egy-egy, s nem is lényegtelen szelete... Illesse külön köszönet a Szerzők közül azt az egyet, aki tanácskérő szavunkra biztatással, jótanáccsal válaszolt, s akinek bátorítása nélkül tán meg sem kíséreltük volna az emlékezetet segítségül hívni egy majdani magyar nyelvtudomány-történet számára.