A nyelvtudomány története a kezdetektől a XX. század elejéig [antikvár]

I. NYELVTUDOMÁNY A GÖRÖGÖK ELŐTT A nyelvtudomány történetének figyelemre méltó periódusát képezik azok a különböző nyelvek rendszerére vonatkozó megfigyelések, amelyek a görögség története előtti korszakokból származnak. Meg keU jegyeznünk azonban, hogy a ránk maradt anyag elsősorban g)'akorlati jellegű (a nyelvoktatást szolgálta) és nem ismeretesek azok a görögökre jellemző kérdések, amelyek a nyelv lényegére, funkciójára vonatkoznak. A nyelvtudomány e korai korszakának színtere a Tigris és az Eufrátesz közének, Mezopotámiának, Elő-Ázsiának, illetve a Nílus völgyének területe, ahol az ókori nagy birodalmak a sumér államszövetség, Babüónia és Asszíria, Egyiptom és az Achamenidák perzsa állama kialakult. Mielőtt a nyelv vizsgálatának, tanulmányozásának ezt a kevéssé ismert korai, kezdeti korszakát megvizsgálnánk, egy rendkívül fontos mozzanatra hívjuk fel a figyelmet: az írástörténetre. Mielőtt a sumérok, asszírok (babilóniaiak), hettiták, perzsák, egyiptomiak nyelvét vizsgálódás tárgyává tehette volna a tudomány, meg kellett fejteni az írásukat, el kellett olvasni és értelmezni kellett azt a hatalmas, különböző anyagokra, különböző módon rögzített szövegeket, amelyek a fent vázolt térségben maradtak ránk. Ebből a körülményből kiindulva, az ókor e nagy népeinek nyelvi anyagát csak úgy tudjuk kellőképpen értékelni, ha röviden felvázoljuk a vizsgált területek fontosabb irásrends^reit zs megfejtésük rövid történetét. Az írástörténeti áttekintés szükségessége kívánja meg, hogy foglalkozzunk az írás fejlődésének történetével. Az ókori történelem legfontosabb teljesítménye, amely mellett minden más mozzanat jelentősége eltörpül az írás feltalálása, tökéletesítése és Jontosságának felismerése volt [Wells 1925, 105]. Az írás jelentőségét hangsúlyozza az a körülmény, hog}' az írást az egyes népek isteni eredetűnek tekintették: a sumérok NiSZABA istennő, az e^úptomiak ThOT isten ajándékának tartották. A ?«'?«rhagyomány azt tam'tja, hogy az írás nem az emberi elme műve, hanem azon tíz csoda egyike, amelyek a szombat előnapján teremtettek [Blau 1996, 135], Az írás kialakulásához vezető út kezdetét a termés^thű rajzolás képezi, amely a fiatalabb kőkor magdaleni kultúrájának barlangrajzait jellemzi [Kéki 1975, 19]. Az írástörténet szempontjából rendkívül fontos, hogy a barlangrajzok egyre stilizáltabbakká váltak. Ezek a rajzok vezettek a képírás kialakulásához. A képírás egy-egy konkrét dolgot ábrázolt. A kép nincs nyelvhez kötve, a 'csillag' jelét * ismerték és a képét látva mindenki a saját nyelvén olvasta ki. A 'csillag' képe fokozatosan egyszerűsödött, absztrahálódott. így jött létre az ékírásban a jel, amely jelentésében is gazdagodott, a 'csülag' jelentés mellett az 'ég' fogalmát is jelölte. A fejlődésnek e fokozatát fogalomírásnak (ideogramm-írásnak, logogrammoknak) nevezték. Az ideogrammot a különböző nyelven beszélők különféleképpen olvasták; az 'ég' jelentését jelző ideogrammot a sumérok a«-nak, az aldcádok w»»-nak, a hettiták nepis-nek