A quakerek vallása [antikvár]

Az embert a szelleme szabadságra serkenti. Szabadságra vagyunk teremtve s szabad emberekként kell élnünk. Ha nem vagyunk szabadok, nem élünk. Állati sorsban vagyunk, ha mindjárt két lábon jráva gondolkozunk is. Az emberi értékek, az igaziak, a szellemiek, nem megkötnek, hanem felszabaditanak bennünket. A tudomány felszabadit a természet rabigájából, az erkölcs ösztönösségünkből, a művészet és vallás a földhöz kötött mivoltunkból. A szellemi értékek fejlődése a mindjobban megnyilvánuló szabadságvágyunk tökéletesebb kifejeződhetései vagy megnyilvánulásai. A vallási érték a tökéletesebb szabadságot jelentette, midőn Jézus tanitását vallotta lényegéül; az erkölcs, midőn az autonomát szentesitette; a művészet, midőn a tiszta emberi egyéniséget ismerte el legfőbb teremtő elvéül s a tudomány, midőn a kutatás napról napra való elmélyitésével vagy kiszélesitésével bálványokat rombol, korlátokat dönt le s a jövő lehetőségek szédületes perspektiváit sejtteti a cselekedni vágyó, érvényesülni akaró embeir akarattal. A felszabaditás folyamata az értékeken belül állandóan tart. Az érték abszolut, de tartalmi meghatározása korok és megismerések függvénye. A lényeget ismerjük, de a lényeget az élet hallatlan elágazódása speciális feladatokra aprózza fel. Ez az elaprózódás nehézség, de mint minden nehézség ez is egyuttal teremtő erő is. Vajudásokból születik az uj élet, problémákból az uj felismerés. A kereszténység mint a szellem és igazság vallása kétségtelenül abszolut, de próbáld meg ezt az abszolutumot konkrét valóságra váltani s ott találod magadat a véleményeltérések, disputák, ceszekedések, eretnekégetések, lelkiismereti furdalások és sokszor égbekiáltó és minden pogány vallást is megszégyenitő erkölcstelenségek hallatlan káoszában.