"A sors kereke a végzetre forog?" [antikvár]

Előszó Gyermekkorom rejtvényújságainak egyik gyakori feladványa volt az, amit talán pontösszekötősnek hívtunk, de lehet, hogy nem is volt saját neve. Abból állt, hogy egy szögletes keretben számtalan, kusza összevisszaságban elhelyezkedő pont volt látható. Jobban szemügyre véve hamar kiderült, hogy néhány pötty mellé számokat is rakott a feladvány készítője, a mi teendőnk pedig kézenfekvő módon abból állt, hogy a szekvenciát követve ceruzavonalakkal kössük össze a megjelölt pontokat. Az így kialakuló rövidebb-hosszabb szakaszok a végén valamely felismerhető ábrát adtak. Ez persze a legegyszerűbb típusa volt az efféle feladványnak, a bonyolultabbakban ugyanazon ponthalmaz több képet is rejthetett; voltak pontok, amelyeket több ábrához is fel kellett használni. A lényeg az volt, hogy a szerző intencióinak megfelelően mindig betartsuk a megadott sorrendet és a ceruzát a kívánt útvonalon mozgassuk. Ha így tettünk, a jutalom az elkészült kép formájában azonnal a javunkra íródott. Valami sajátos képzettársításnak köszönhetően ezek a gyerekkori feladványok jutottak az eszembe, miközben Koszta István legfrissebb könyvét -ezt, amelyet az Olvasó is a kezében tart - olvastam. Hogy hát a történetíró is valahogy hasonlóképpen cselekszik, midőn a régmúlt korok történéseinek tény-halmazából némelyeket kiválaszt és logikai láncra fűzve narratí-vába rendez (ahogy ezt manapság nevezni szokás), mint a pontösszekötős kiötlője. És a mindenkori Olvasónak nincs is más dolga, mint végigjárni az a képzeletbeli útvonalat, amelyet a Szerző számára kijelöl, hogy végül teljes egészében kibontakozzék előtte a történetíró szándékait tükröző kép az ábrázolni kívánt korról. A képzeletbeli keret persze itt végtelen nagy és benne végtelen sok kusza összevisszaságban található pont van. Természetes hát, hogy végtelen sok képet lehet felfedezni ebben a ponthalmazban, csak megfelelő szem és megfelelő fantázia (no meg tudás és tapasztalat) kell hozzá. Ráadásul a kialakuló képek perspektívája is többféle lehet: akárcsak a rejtvényújságbeli papagáj, amely diametrálisan elfordítva szakállas vénemberré változik, a terroristábó\ is lehet máshonnan nézve szabadsághős vagy fordítva. így tehát a történetírónak tisztában kell vele lennie, hogy az általa megalkotott konstrukció lehet bármennyire plaszti-