Bővebb ismertető
Bevezetés
„Ha van olyan tudományos hivatás, amelynek műveléséhez elengedhetetlen saját területe múltjának ismerete, úgy elsősorban a könyvtárosság ez. Senkit sem kötnek olyan erősen a !ngyományok, senki nem él annyira előző nemzedékétől örökölt feltételek között, mint a könyvtáros."
/Franz Milkauí
1. Bevezetés
Az egyén nem önálló, a külvilág történéseitől függetlenül létező zárt univerzum. Ezért mondhatjuk, hogy az ember és az emberiség túlélésének záloga már a korai időktől a rendelkezésére álló (korábbi vagy saját kora által megszerzett) információk összegyűjtése, rögzítése és szükség esetén visszakeresése volt. Az információ
• hordozója az évezredek alatt természetesen változott (a barlangok falától az agyagtáblán, papiruszon, pergamenen és papíron át napjaink elektronikus adathordozój áig),
• mennyisége saját természetéből adódóan folyamatosan és exponenciálisan nőtt,
de az emberi fejlődés legfőbb mozgatójaként mindig szükség volt rá és szükség volt azokra az emberekre, intézményekre is, akik megőrizték és képesek voltak az adott személy pillanatnyi igény- és tudásszintje alapján szolgáltatni.
Ezt a szolgáltató tevékenységet évezredek óta a könyvtárak látják el. Ma már mindenki számára természetes, hogy a tanulmányokkal, a munkával vagy akár a szórakozással kapcsolatban felmerült kérdéseikre szakképzett könyvtárosok gyors, pontos és megbízható választ nyújtanak. Azonban nem mindig volt ez így. A ma könyvtárügye, a közkönyvtárak jelenlegi szolgáltatásai éppen ezért csak múltjukkal, kialakulásuk és fejlődésük egyes lépéseivel együtt alkotoak teljes képet. E fejlődés - mondhatoi evolúció - fontos része, hogy csak azok a szolgáltatások maradtak meg, melyek életképesnek bizonyultak az adott politikai, gazdasági, társadalmi közegben.
Armak érdekében, hogy elénk táruljon ennek a fejlődésnek a menete, lámunk kell, hogy a magyar közkönyvtárak az elmúlt másfélszáz évben
• milyen fejlődési utat jártak be az olvasókörök, népkönyvtárak néhány száz