A tudományos gondolkodás alapvonalai/A nemi betegségek [antikvár]

Részlet "A tudományos gondolkodás alapvonalai" című műből:A semmi tudományos képzettséggel nem rendelkező ember is, anélkül, hogy erre külön tanitani kellene, idővel bizonyos szabályszerű összefüggésekkel ismerkedik meg, amelyeket aztán egészen maguktól ; értődő dolgoknak tart, még akkor is, ha semmi különös gondolatot nem füz hozzájuk. Igy minden egészségesen gondolkodó ember tudja, hogy az éjszakát okvetlenül a nappal követi. Ha nem tudja is, hogy miként függ össze ez a két dolog, saját tapasztalata azt mondja, hogy ez mindig igy van és ennélfogva a Nap visszatérésére föltétlen bizonyossággal számit. Mindenki tudja, hogy a levegőben tartott és aztán elengedett kő múlhatatlanul a földre esik és ennek a jelenségnek a bekövetkezésére is biztosan számit mindenki, még ha nem tudja is, hogy miért történik ez; legföljebb azt mondja, amire tanitották: hogy a követ a súlya, a nehézsége" vonzza a földhöz. Ezt az összefüggést oly bizonyosra veszik, hogy ha egyszer valami tárgy látszólag szabadon lebeg a levegőben, utána néznek, hogy min van fölfüggesztve". Értelmes ember nem is kételkedhetik azon, hogy csak azért nem esik" le, mert van valami, ami tartja". Vagy: mindenki tudja, hogy a sódarab a vizben föloldódik; számit rá, hogy ez történik, ha sót dob a vizbe és ha mégsem ez történik, akkor rögtön készen van a gondolat: amit a vizbe dobtam, az nem volt só! Az egészséges érzékekkel és egészséges értelemmel fölruházott ember, anélkül, hogy ehhez külön tudományos iskolázottságra lenne szüksége, igy fedezi föl a tudományos gondolkozás legfontosabb alappillérjét: a természettörvényt. Lehet, hogy nem is ismeri ezt a szót, semmit sem tud a szükségszerű összefüggésekről", semmit sem tud a törvényszerűen bekövetkező hatásokról", de azt az egyet tudja, hogy bizonyos jelenségek szabályszerűen bekövetkeznek, hogy ezekre számitani lehet.