Átlagemberek [antikvár]

Előszó 1942 márciusának közepén a Holokauszt áldozatainak úgy 75-80 százaléka még életben volt, míg 20-25 százaléka már elpusztult. Alig tizenegy hónappal később, 1943 februárjának közepén a százalékos arány már pontosan fordított volt. A Holokauszt magvát egy rövid és intenzív tömeggyilkosság-hullám alkotta. E tömeggyilkosság gravitációs központja Lengyelország volt, ahol 1942-ben a két és fél éve tartó megpróbáltatások, nélkülözések és üldöztetések dacára az összes jelentősebb zsidó közösség még érintetlen volt, és ahol tizenegy hónappal később már csak a lengyel zsidóság maradéka tengődött a néhány megmaradt gettóban és a munkatáborban. Összefoglalva: a lengyel zsidók elleni német roham nem egy fokozatosan erősödő cselekménysorozat volt, hanem valóságos villámháború, nagy erejű offenzíva, amelyhez nagy létszámú támadó erő mobilizálására volt szükség. Ráadásul erre az offenzívára akkor került sor, amikor a Szovjetunió elleni német támadás kimenetele még bizonytalan volt - abban az időszakban, amelynek kezdetét a Krím és a Kaukázus elleni megújuló német támadások, végét a katasztrofáUs sztáhngrádi vereség jelezte. Ha az 1942-es német katonai offenzíva végül kudarcnak bizonyult is, ugyanez nem mondható el a zsidók elleni villámháborúról, kiváltképp Lengyelországban. Az már régóta ismeretes, hogyan pusztították el a nagyobb gettók, például a varsói és a lódzi gettó lakosságát. De a lengyel zsidók többsége kisebb városokban, településeken élt, amelyekben számarányuk gyakran meghaladta a 30 százalékot, néhol pedig elérte a 80 vagy akár a 90 százalékot. Hogyan tervezték meg és hajtották végre a németek e kiterjedt zsidó népesség elpusztítását? S a háború ezen döntő évében honnan állt rendelkezésükre elégséges emberanyag ahhoz az elképesztő logisztikai teljesítményhez, ame-