Az igazságot szeretetben [antikvár]

A Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok sorozata 2. kiadványának szerzője három könyvét volt már alkalmam szerkesztőként ajánlani. 1991-ben „Szeremlei Sámuel hódmezővásárhelyi református lelkipásztor élete 1837-1924." című tanulmánya a Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei 17. kiadványa egyúttal annak a sorozatnak az első nyomtatott darabja volt. A rendszerváltozás eredményeként vált ez lehetségessé. Korábban politikai okból csupán sokszorosítva kerülhettek kiadásra a Tanulmányi Füzetek munkái. Böszörményi Ede 1994-ben két könyvet publikált az említett sorozat 30. és 33. kiadványaként, „Adalékok a felvilágosodás korának egyházi művelődéstörténetéhez", valamint „Morális törekvések a református egyháznak a deviáns magatartásokkal kapcsolatos munkájában. A Himnusz tanítása" címen. Nyereség a tudományos élet számára, hogy most Böszörményi Ede újabb terjedelmes kötettel jelentkezik immár az Egyháztörténeti Dolgozatok sorozatban. „Az igazságot szeretetben. írások az egyház múltjából és jelenéből" változatos, gazdag, szakszerű tanulmánygyűjtemény. Rangos szakfolyóiratok hasábjain jelentek meg nagyrészt az itt közöltek. Egy kötetben összegyűjtve szenzációs segítséget nyújt a szakembereknek a kiadvány, hiszen nem kell nehezen hozzáférhető lelőhelyekről összegyűjteni az anyagot. Szerzőnk nem csupán az anyaggyűjtés hangyaszorgalmat igénylő munkáját vállalta magára, hanem feldolgozva értékelte mindazt, amit e témakörben egy élet fáradozásaival talált. Sok szempontból új képet rajzol a múltról, de ezzel annak jobb megértését és a jelen teendőinek jobb felismerését segíti. Nemzeti drámánk, a Bánk bánból ismert dél-tiroli Meránban született Böszörményi Ede 1911. szeptember 13-án, egy osztrák édesanya és egy magyar református lelkipásztor édesapa gyermekeként. Az érettségit Szentesen tette le 1928-ban, a teológiát 1928-30-ban Debrecenben, 1930-33-ban az amerikai Princetonban tanulta. 1932-ben baccalaureus divinitatis fokozatot Daytonban szerzett, 1933-ban pedig Princetonban a magister theologiaet. 1933-36-ban Budapesten a Bölcsészet Tudományi Karon nyert diplomát. Bölcsészdoktorrá 1942-ben Szegeden avatták.