Bevezetés a zenetörténetbe [antikvár]

Részlet a kötetből:Rendszerek és problémák. Zene, elmúlás, idő, történelem. Az emberi élet legérzékenyebb pontjai azok, melyeken az idő múlása közvetlenül érezteti velünk hatalmát. Benyomásaink sápadnak, foszlanak, módosulnak; mindenfelől szakadatlan változás övez. Hol van megállás ebben a hullámzó áradatban? A zene, jobban, mint bármi más, beletartozik a hömpölygés és változás e birodalmába. Csak időbeli határai vannak, egyebe sincs, mint története, egyetlen kiterjedése az elhangzás, a kifejlés. Van-e halandóbb, van-e buborékszerűbb, mint egy dallam? Bizonyára nincs; minden, ami zene, eleve összeforrott az elmúlással. Mégis, az emberi öntudat, mely szakadatlan harcban áll idővel és halállal, a zenét sem engedi szétfoszlani, erővel bevonja a rendezett élet határai közé, tagolja, megrögzíti, teljes birtokára vágyik. A hang úgy alakul zenévé, ahogyan az idő történelemmé: emlékezünk rá s emlékezetünk által adunk neki formát.