Bolsevizmus, fasizmus, demokrácia [antikvár]

Jól emlékszem még arra a hosszú beszélgetésre, amelyet sok évvel ezelőtt folytattam W. E. Gladstone-nal, olaszországi útja alkalmával, amely, azt hiszem, az utolsó utazása volt. Már nagyon öreg volt és kijelentette azt a szándékát, hogy visszavonul a politikai élettől. De még nagy volt a szellemi frissessége és meglepő, ékesen szólásának az ereje. Mint az öregek, akik intenzív életet éltek, ő is szeretett mesélgetni. Minden áron olaszul akart beszélni és az erőlködés, mellyel a szavakat kereste, még nagyobb érdekességet kölcsönzött elbeszélésének. Elbeszélte, hogyan élt Nápolyban az 1848-iki eseményekre következő időkben, beszólt arról, hogy mennyire érdekelte a liberálisok diadala és hogyan iparkodott megakadályozni a büntetések végrehajtását és az üldözéseket. Amikor visszatért Angliába, nagy közönyösséggel találkozott és fölötte nehéz munkájába került, hogy az angol közvéleményt föllelkesítse az olasz ügy érdekében. De, bár a konzervatívok szinte ellenséges közömbösséggel álltak útjában, mégis sikerült fölizgatnia az angol közvéleményt az olasz reakció és legkivált a Bourbonok ellen. - Nem bírtam belenyugodni, - mondta - hogy szolgaságban és pedig közönséges szolgaságban lássam ezt a nagy népet. Semmi sem ér föl a szabadsággal és szabadság nélkül lehetetlen minden nagy vállalkozás...