Egy szenvedély története 2. [antikvár]

A galéria zuglói székháza, Thököly út 41. Folyamatosan nőtt a cég, a családunk és a gyermekeink tulajdonába került műtárgyak száma, amelyeket már akkor közösen kezeltünk. Elhelyezésükről, hosszútávra szóló raktárakról szerettünk volna gondoskodni. Megfelelő ingatlant keresgéltünk, folyamatosan olvastuk a kerületi önkormányzatok hirdetéseit. így találtunk rá a Thököly út 41. számú házra. A MÁV Repülő Szakosztálya kezelésében volt a szuterén nagy része és a földszint, a szuterénben egy, az emeleten pedig két lakásban lakók laktak. Ez a szabadon álló, nem túl nagy, de arányos villa Zugló villanegyedének szélén állt, a Thököly úton. A környezet is rangos volt: pont szemben templom, a Keleti pályaudvar irányában a vegyipari technikum, a közelben a Városliget, a Népstadion, a Sport mozi, mellette a paplak, a Cházár András utcában a Radnóti Miklós Gimnázium, ahol a középiskolát végeztem, és vele szemben a ház, ahol laktunk, jól ismertem tehát a környéket. Itt található a zuglói követségi negyed is, átellenben éppen a Román Nagykövetség. Biztosak voltunk abban, hogy ez egy fejlődő negyed, ahogy ez aztán később be is bizonyosodott. A Repülő Szakosztály a bérleti díj emelése és a támogatás csökkenése miatt húzódott vissza, így felszabadult a szuterén bérleti joga. Tárgyalásokat kezdeményeztünk a földszinti helyiségek megszerzésére is, amelyek kellemes belmagasságú és alapterületű, kiállításra és irodáknak kiválóan alkalmas terek voltak. Hosszas alkudozás után 1998-ban sikerült ezek bérleti jogát is átvenni, és nem sokkal utána az önkormányzattól a tulajdonjogot megvásárolni. A felújítás közben jelentkeztek a lakók, hogy ők is eladnák ingatlanjaikat, így a három lakás megvásárlásával az egész ház a tulajdonunkba került. A helyiségek szárazak voltak, az épületnek nagy kertje volt, amelyet a Cházár András utca felől könnyen meg lehetett közelíteni, autóval is be lehetett állni, ami a rakodás szempontjából is előnyös. A házzal átellenben hatalmas buszgarázs működött, a kockaköves Thököly úton villamos és busz közlekedett, úgyhogy el lehet képzelni, milyen zajos és poros volt ez akkoriban. De minket nem zavart. Hozzákezdtünk az épület felújításához. Rendbe tettük a kertet is, szerencsére jó állapotban megmaradt az eredeti vaskerítés. 2000-ben költöztünk be, amikor vevő jelentkezett a Damjanich utcára.' A földszinten és az alagsorban alakítottuk ki az irodákat, illetve a raktárakat, ott volt az exkluzív bemutatótermünk is. Mi az emeleten laktunk. Több alkalommal rendeztünk olyan összejöveteleket, amikor egy művész volt a díszvendégünk, akitől bemutattunk műveket, melyeket vendégeink figyelmébe ajánlottuk. Egyik ilyen összejövetel alkalmából, amikor nagyköveteket vártunk vendégségbe, és Mácsai István volt a díszvendég, érdekes jelenséggel szembesültünk: a Thököly út e szakaszát ellepték az örömlányok, a mi bejáratunk előtt is strichelt egy csinos fiatal nő, tevékenysége félreérthetetlen volt. Meglehetősen kellemetlenül érintett bennünket és a megérkező svájci nagykövetet, Claudio Caratsch urat, aki tréfásan meg is jegyezte, hogy reméli nem neki szántuk ezt a fogadtatást. Érthetetlen volt, hogy iskolák közelében, a követségi negyedben több hónapon keresztül szinte zavartalanul folytatódhatott ez a tevékenység, a rendőrség néha kiszállt, igazoltatott, de egy óra múlva újból ott voltak a lányok, mígnem aztán egyszer varázsütésre eltűntek. 1 https://www.youtube.com/watch?v=Rho82N3V9H4