Egyház és kultúra [antikvár]

Az állam akkor van rendben, amikor a kardokat rozsda emészti, az ásók meg fényesek; amikor a börtönök ürességtől konganak, a magtárak meg szűkek; mikor az orvosok gyalog járnak, a pékeknek meg kocsira is jut: ami csak úgy valósul meg, ha a törvényszék udvarát felveri a gyom s a templom küszöbét kopottra járják. Ez a kínai szállóige, amikor a vallásnak egész társadalmi életünkben igen előkelő helyet biztosít, egyúttal rámutat arra is, hogy aki egy letűnt világ romjaiból új világot akar létrehozni, annak a vallásos életet kell fellendítenie. Mert a vallás a társadalmi és állami élet alapja, a kötelességteljesítés lendítőkereke. Csak az Istenbe vetett hit nem engedi meg, hogy valaki megelégedjék a társadalmi szokások és a büntetőtörvénykönyv pontjai közt óvatosan meghúzódó becsületességgel. Csak a vallás teremt veséig-velőig ható meggyőződést, mert az Isten jelenlétének, mindentudásának és igazságosságának gondolata acélozza. Csak az ég felé forduló ember tud a földi élet útvesztői között eligazodni. Wohl dem, der traut den Sternen. Den Weg der Erde kann man nur am Himmel lernen. S amikor az egyes embert vezeti, ugyanakkor a közösségnek is legerősebb oszlopa. Azért akik tömegeket kormányoznak, egyértelemmel vallják, hogy az uralkodó nyugodt lélekkel csak úgy nézhet...