Földre szállt mennyország [antikvár]

A magyarok véres és fájdalmas árat fizettek azért, hogy egy lassú felfogású világban megértessék a kommunizmus horrorát. így a szocializmus történetéről írt könyvem magyar kiadása egyfajta elégtételt jelent számomra, amelybe ugyanakkor zord emlékek és képek vegyülnek. A könyv nemcsak a szoros értelemben vett kommunizmust veszi górcső alá, hanem tágabb történelmi kontextusában a szocializmus valamennyi változatos formáját. Amint azt a Bevezetésben megvallom, valaha szocialista voltam, mint ahogyan szüleim és nagyszüle-im is. Dacára annak, hogy mára már semmi sem maradt a fiatalkori szocialista hitemből, mégis örömmel tölt el, hogy az a szocializmus, amelyben hittem, emberarcú volt, még ha téves is. Demokratikus szocialista voltam. Kerültem az eröszakot, a diktatúrát, és mindig is utáltam a kommunizmust. Részben azért utáltam, mert szemfényvesztő, sötét árnyat vetett a „szocializmus" jó hírére, és az általam tisztelt igaz szocializmus valamennyi emberi vonását eltorzította. De legfőképpen a bűneiért gyűlölöm a kommunizmust: a meggyilkolt milliókért, a megszámlálhatatlan megnyomorított életért, a szörnyű zsamokságért és a halálos ölelésért, amellyel maga alá gyűrt minden nemzetet. Ennek világos példája volt - számomra is, ahogy mások számára is - a magyar nemzet 1956-os felkelésének kegyetlen és álnok leverése. Mindössze kilenc éves voltam 1956-ban, amikor ezek az események kirobbantak, túl fiatal ahhoz, hogy újságot olvassak, vagy átlássam a világ fejleményeit. De alig néhány esztendő múltán már élénken érdeklődtem a politika iránt, bizonyosan azért, mert a politika iránt intenzíven érdeklődő családban nevelkedtem. A magyarok kudarcra ítélt, hősies küzdelme gyakori téma volt, és formálta a politikáról alkotott fiatalkori felfogásom.