Franciaország politikai intézményei [antikvár]

így hát mi más valamely civilizáció, mint egy bizonyos emberi közösségnek egy bizonyos területen való régi kialakulása?" (Braudel)ElőszóA francia politikatörténet-írás - az alig húsz évvel ezelőtt kezdődött megújulási folyamatának eredményeképpen - mára megfelelő tekintélyt vívott ki a maga számára a francia társadalomtudományokban. Elfogadásának ugyanakkor Franciaországban is előfeltétele volt, hogy a 19. század tudományfejlődési folyamatában legitimálódjanak a társadalomtudományokból kiváló speciális tudományágak, a történettudomány, a szociológia s végül a politikatudomány, és kialakítsák diszciplináris tartalmaikat és módszereiket. Csak ezt követően - kellő tudományos és diszciplináris önbizalom birtokában - merülhetett fel a 20. század második felében az Annales-iskola által ösztönzött és sürgetett egységes látásmód és interdiszciplináris feldolgozás igénye. Kétségtelen, hogy e tekintetben az Annales-iskola és követői úttörőknek számítottak a gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok egységes szemlélésével, majd a hosszú periódus" fogalmának bevezetésével. Ez utóbbi siettette az éppen elhatárolódó politikatudomány és szociológia közeledését, s lehetővé tette a történelmi idő ritmusának figyelembe vételével az események perspektivikusabb szemléletét. E szemléletmód helyezte előtérbe a struktúrák és intézmények, ideológiák, kollektív mentalitások összefüggésükben való elemzését, s illesztette be e folyamatokba a történelmi személyiségek" korábban jelentős szakmai vitákat és eltérő megítéléseket kiváltó kérdését. Bár az újfajta látásmódon belül ma többféle árnyalat él, létjogosultságát nemigen vitatják.Persze, a politikai történetírásnak vagy politikai-szociológiai látásmódnak voltak a múltba messzebb visszanyúló előzményei is. Elég Alexis de Tocque-ville-re vagy Fustel de Coulanges-ra utalni. Az újfajta látásmódnak ily módon lehetősége van arra, hogy kiváló elődökre hivatkozzon, akik elemzéseiben felfedezheti a számára fontossá vált gondolati áramlatokat és valóságszemléletet. Függetlenül azonban ettől, az új látásmód nem maradt érintetlen azoktól1Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus. XVtXVIII. század. Budapest, Gondolat, 1985.563.o.2Vö. Pierre Lévéque: Histoire desforces politiques en Francé. Tome 1. Paris, Armand Colin, 1992. l.o.3Bővebben lásd erről: Haskó Katalin: A francia politikatudomány történetéből. Válogatás a francia politikatudományból. Budapest, Villányi úti könyvek, 1998.320.o.