IgNobel [antikvár]

Nem e sorok írója lesz az első, akit elítélnek, bírálnak, átkoznak, szidnak, ócsárolnak stb. (a nem kívánt rész törlendő), amiért érdekesnek, szórakoztatónak, hasznosnak, vonzónak stb. (a nem kívánt rész törlendő) véli az IgNobel-díjak intézményét. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik Alfréd Nobel svéd milliomos által a 20. század elején létesített igazi, valós, echt Nobel-díjakkal, és hallatlan népszerűségük, aurájuk okaival. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a tudomány és kutatási eredményesség, siker szimbólumává váltak, talán magának a tudománynak a jelképeivé is. Es ez egyaránt jogos és helyes, sőt hasznos, mert a Nobel-díjjal járó elismerés jelentős elégtételt jelent a díjazottaknak, és implicite ugyan, de elfogadottan nyilvánvalóvá teszi a tudomány, tudományos kutatás értelmét és hasznát. Mindezek után talán nem túlzás azt állítani, hogy a Nobel-díjak legszigorúbban vett komolysága megkérdőjelezhetetlen. És akkor jön egy amerikai kutató, Abrahams nevezetű, és úgy találja, hogy ennyi komolyság már túlzás, lazítsunk, és létrehozza a Nobel-díjak antipólusát, az IgNobel-díjakat. Ezek genezisét, ars poeticáját és működését találja meg az olvasó e könyv előszavában és mögötte a könyvben, számos példával magukról a díjakról és a díjazottakról.