Jézus keresztje és az Én keresztem [antikvár]

A kereszt apostola. Sz. István királyunk a magyarok szívének és nemzeti életének háborgó tengerét a kereszttel csendesítette le. Honalapító és honszilárdító munkája közben ott volt kezében az apostoli kettős-kereszt. Az apostoli kettős-kereszt sz. István kezében jelkép volt és figyelmeztette őt arra a keresztre, amelynek szívében kellett lennie a keresztény élet hűséges gyakorlata által és amelyet a vállán kellett hordoznia, ha mint király meg akart felelni a nagy feladatoknak és királyi méltóságát gondok és fáradalmak dísszel borított kálváriának tekintve felelősséggel teljes kötelességeinek hűségesen törekedett eleget tenni. Sz. István királyról mondja a legenda, hogy mikor télnek idején a szegényeknek meleg ruhát, fát és élelmiszereket vitt, szolgája, aki őt az irgalmasság e cselekedetei közt kisérte, oly rettentően fázott, hogy szinte megdermedt és azt gondolta, hogy már nem bírja tovább követni buzgó királyát. De íme, hirtelen mentő gondolata támadt. Sugallatféle mondta neki, hogy pontosan lépjen azokba a nyomokba, amelyeket királyi ura a hóban hagyott. És mi történik?! Alig kezdett ura után pontosan lépkedni, szíve annyira kezdett melegedni, hogy hidegről és fáradságról megfeledkezett és lelkendezve követte urát.