"Két pogány közt egy hazáért" [antikvár]

ELŐSZÓMitől függ az, hogy ki a mindenkori magyar kormány elsődleges partnere a határon túli magyar közösségekben? Ezt a kérdést gyakran teszik fel nekem, s mindig csak ugyanazt tudom rá válaszolni: elsődleges partnernek nem valamelyik szervezetnek vagy politikai irányzatnak, hanem a szülőföldjén magyarnak maradni akaró embernek kell lennie. A nemzeti elkötelezettségű magyar kormányok (továbbiakban: magyar kormány) célja bármiféle politikai kapcsolatépítéssel a határon túli magyar közösségek körében, hogy minél kedvezőbb körülményeket teremtsenek ennek a bizonyos első számú part-|iinernek" a magyarnak maradáshoz. Ebben a törekvésében a magyar kormány pragmatikus módon támaszkodik szövetségesként a különféle helyi magyar szervezetekre, mindig aszerint, hogy az adott szervezet mit tud saját részvényként" bevinni a törekvés sikerébe.Rendszerint két olyan dolog van, amivel egy határon túli magyar szervezet meg tud jelenni az együttműködésben: egyrészt azzal, hogy az ott élő emberek magyarnak maradása szempontjából jó és ambiciózus dolgokat akar, másrészt azzal, hogy képes is ezeket megvalósítani. A kisebbségi élethelyzetből eredően mindamellett ez a két dolog többnyire egymás ellen hat: minél ambiciózusabb egy szervezet, annál nehezebben tud érdekeket érvényesíteni, és minél alacsonyabb az ambíciószint, annál nagyobb a realitása, hogy legalább az - vagy annak egy része - gyakorlatba ültethető. Ennek az ellentmondásnak a mértéke persze országonként különbözik. Kisebbségjogi szempontból annál demokratikusabbnak tekinthető egy ország, minél enyhébb az ellentét a magyar szervezetek ambíciószintje és érdekérvényesítő képessége között, ennek az ellentétnek a mértéke ugyanis részben a kisebbségi jogok minőségétől, részben a többségnek a kisebbséghez való hozzáállásától(, ! Ill I : 61 ' (függ. Sajnos ma még több olyan országban, amelyben őshonos magyarság ki-j isebbségként él, a kisebbségi szervezetek ambíciószintje és érdekérvényesítésiIképessége közötti ellentmondás számottevő.Ez feloldhatatlan dilemmát s abból fakadó vitát és vetélkedést gerjeszt az ilyen országokban élő magyarok körében: ki szabad-e, ki kell-e mondani a magyarok magyarnak maradásához szükséges igényeket, vagy le kell-e, le szabad-e mondani ennek kimondásáról annak érdekében, hogy kisebb-na-gyobb, de a megmaradáshoz önmagukban véve nem elégséges eredményeket elérjenek? (A helyzet ilyen leírása persze kicsit laboratóriumi" modell, mert