Kik bújócskázni mentek a halállal [antikvár]

Az OlvasóhozSzáz éve, I9]8. november 11-én ért véget a múlt század egyik legnagyobb katasztrófája, a Nagy Háború. Villámháborúnak indult, ami több mint négy évig tartó öldökléssé terebélyesedett, lángba borítva Európa, Ázsia és Afrika több tucat államát. A korszak legpusztítóbb fegyvereivel vívott légi- és földi harcokban 75 millió katona vett részt. A háború borzamas következményeként a hadra kelt férfiak harmada életét vesztette, biodalmak dőltek romba, és a Föld politikai térképe örökre átrajzolódott, elvetve a múlt század fegyveres konfliktusainak magjait.A világméretű pusztítás a kultúra munkásait is a harctérre szólította. Az IS'ítS-lSAQ. évi szabadságharc után a magyar nemzet e vérzivataros napjaiban ismét egymás mellett küzdött a tanár és diákja. A tanárok és a diákok között pedig egy új tudomány, az archaeolőgia képviselői is kivették részüket a harcból. Könyvünk az ő emlékeikből szemezget. Ipolyi Arnold püspök a magyar művészettörténet úttörője írta egykor: Őrizzük, tartsuk fel emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, hogy végleg el ne vesszenek. S hogy ezáltal is ne legyen üresebb a múlt, szegényebb a jelen "Most egy olyan történetkönyvet" tart kezében az Olvasó, amelybe összegyűjteni igyekeztünk a múlt széthullott töredékeit. Valamennyi töredék egy-egy önálló történet, utódoknak szóló papírra vetett üzenet, amelyek összeadva történelmet írnak. Ötvenkét háborús hónap erőfeszítései kelnek életre, válnak megismerhetővé számos eddig ismeretlen, vagy csak a szakemberek által ismert kordokumentum segítségével. A nagy időkben élt magyar régészek krónikája.Köszönjük a kutató-szerkesztőnek, hogy e különleges látásmóddal hozzá járult a régi Magyarország utolsó háborújában harcolt régészeket érintő események rögzítéséhez, valamint ahhoz is, hogy ezáltal még többen ismerkedhetnek meg a fiatal archeologusokkal, a hús-vér férfiakkal kik bújócskázni mentek a halállal "Endrész Árpádnéegyesületi elnök