Média és demokrácia Magyarországon [antikvár]

Bevezető A politikai kommunikáció célja, hogy a politikai közösség tagjai felismerjék: mi a fontos (politikai) probléma aktuáli- ( san a világban, és felkészültek legyének az ilyen problémák megoldására. Azaz: birtokolják mindazokat az információkat, értelmezési sémákat (és így tovább), amelyek segítségével rájöhetnek, felismerhetik, hogy minek kellene másként lennie környezetükben, életükben, és hogy miként érhetik el ezt a „másként állapotot". Ezt az ideális helyzetet nevezzük az egyén, a cselekvő megfelelő felkészültsége állapotának. (A komolyabb eltérések ellenére a politikai közösség, a nép, a társadalom, a választópolgárod és az állampolgárod kifejezéseket azonos jelentésben vagy legalábbis rokon értelemben fogom használni.) A politikai kommunikáció ilyetén leírásából nem következik, hogy ez a felkészültség adott helyzetben csak egyféle lehetne, hogy mindig mindenkinek valamennyi fontos információt ismernie „kell", és minden egyes problémával kapcsolatban felkészültnek kell lennie. A politikai kommunikáció során a politikai és médiaintézményektől szerezhető információk, értelmezések ugyanis az állampolgár számára lehetséges társalgási témák. Saját tapaszta-latai, élethelyzete, érelméi és a korábban szerzett mforiBá-cíÓKs^alapján választja ki a kínálatból, hogy mit tart fontosnak, társalgásra érdemesnek, hogy mit lát problémának. Nem gondolom tehát, hogy csupán nézője lenne a politikai kommunikációnak, hogy „az emberek nagy részének a