Nemzeti érzés [antikvár]

Részlet: A beteg járni tanul Hosszú, legyöngítő betegség után, amikor végre fölkelhet az ember, megdöbbenve veszi észre, hogy újra kell tanulnia azt, amit esztendős gyerek korában megtanult már: hogyan rakja egyik lábát a másik elé, hogy el ne essék. Természetes, maguktól értődő mozdulatok, amelyeket - amióta az eszét bírja - ösztönösen, reflexszerűen végzett, most nemcsak fizikailag esnek nehezére, hanem figyelmet, gondolkodást is kívánnak.