Párhuzamosok [antikvár]

LANGA hír igaz. D hívott fel, én meg nem örültem. D röhögött, mi tellett volna tőle más, valami viccet kezdett mesélni az édes semmittevésről, a végét már fulladozva mondta, a poén karácsony volt, azt hiszem. A hangokból ítélve remek vicc lehetett.- Ki ez a Mommon?riem volt kötelező ismernie. Mem is Ismerte, gyorsan letette a kagylót, a bugyborékoló hörgés megszakadt.Megnéztem néhány tárolót, persze fölöslegesen. Adathiány szokás szerint, az embernek bekötik a szemét, aztán ugrik, alul állítólag vízzel telt medence van, ezt becsületszóra kell elhinnie, mely esküvés a mások esküvése. Elhinni mégis célszerű, mert ha nem, és visszatáncol, akkor lelökik. Inkább elhittem. Nagy úr a célszerűség. Azért úgy reméltem, a többiek értik a dolgukat, másképp nem lennének ott.A gépen jobb híján kibámultam az ablakon.Hatos terem, a folyosón balra, seszínű ajtó, rajta kifüggesztett iromány. Elolvasás után két lehetőséget vehettem fontolóra: ha valaki általános ismeretek címmel, számára idegen környezetben hirdet előadást, az vagy magányra vágyik, vagy tudja, mit csinál. Az volt az érzésem, inkább az utóbbi, és biztosra vettem, nem leszünk sokan.Nem lettünk sokan. Egy ismerős, a többiről is léteztek sejtéseim, olyan hatvan-hetven százalékban, természetesen érthető, nem tömegszakma ez. Mindenki némán üldögélt, magába mélyen lemerülve, üvöltött rólunk, hogy más tébolyultak abszurd elképzeléseire itt a kutya se kíváncsi, bőven elég neki a saját.A professzor megjött pontosan. Ha én lettem volna ő, körülnézés után rögtön hazamegyek.