Pusztai prédikátorok [antikvár]

A nantes-i edictum visszavonása 1685-ben a francia protestánsokat teljes egzisztenciájuktól megfosztotta. Házasságukat együttélésnek nevezték. Gyermekeiket fattyúknak tekintették, alkalmatlannak az öröklésre és a hivatalviselésre. Halottaikat nem fogadták be a temetőbe, csak a szeméttelepre dobták. Csak a pusztai prédikátorok heroikus hűsége megmentette őket a teljes pusztulástól, és később szabad hazába juttatta őket. 1 Templomaikat lerombolták. 1500 lelkészüknek 15 napon belül el kellett hagynia az országot. Kegyességi könyveiket, Bibliákat, prédikációs könyveket, hit-tankönyveket (katekizmust, kátét) számtalanszor elégették, tűzön, máglyán. 400-at a felügyelőség elnökének utasítása szerint Nimesben, 3000-et Bordeauxban, és egy tekintélyes mennyiséget a Beaucaire-ban gyújtott tűzön. A többit megsemmisítették magukat a rémült tulajdonosok. 2