Száz év múlva a Titanic-állandó [antikvár]

Merész, de reménytelen vállalkozás - gondolhatja az Olvasó a kötet címét látva. Hiszen senki sem képes megalapozott jóslatokra százéves távlatban! Persze, a sci-fi-írók megsejtettek néhány dolgot, de éppen a személyi számítógépről, az internetről, a mobiltelefonról, az életünket ma annyira meghatározó eszközökről még csak nem is álmodtak. Pedig ezek csupán kulisszák, a társadalmak jövőjéről nehezebb érvényeset mondani - vegyük például Jókai százharmincöt évvel ezelőtt írt művét, A jövő század regényét... Különben is, végzetes katasztrófák egész sora fenyegeti az emberiséget, a Földet: lehet, hogy meg sem éri civilizációnk a következő század elejét. Mégis izgalmas megismerni teremtő fantáziával megáldott emberek jövőképét. Különösen, ha olyan alkotókról van szó, akik saját területükön már bizonyították, hogy fontos vonásait ismerték fel ennek a világnak. Huszonegy jeles magyar tudóssal, művésszel, alkotó emberrel beszélgettem a lehetséges jövőkről - ezúttal azonban nem elsősorban szakértőként szólalnak meg, hiszen a fizikus, mondjuk, az állam szerepéről, a színész pedig a genetikáról gondolkodik. Persze, vannak visszatérő témák, az ember-gép szimbiózistól a szinglik társadalmán át Kína jövőbeli szerepéig: a beszélgetések egymásutánja új megvilágításba helyezi a már megismert elképzeléseket. Bárhogyan is lesz, az biztos, hogy Nostradamus magyar követőin senki sem fogja számon kérni jóslataik helyességét száz év múlva. Bár, ha most elkezdik olvasni az első beszélgetést, felmerülhet, hogy azért erre sem érdemes mérget venni. És végül, ami az alcímet, a Titanic-állandót illeti, előbb-utóbb azért arra is fény derül... Bán László