Szivárvány [antikvár]

Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója Partium és Erdély 1996. augusztus 3-10. Isten azt az ígéretét, hogy nem lesz több özönvíz a földön, a szivárvány jelével pecsételte meg. „Az én ívemet helyeztem a felbőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (IMóz 9,13). A szivárvány igy lett a béke szimbóluma, az Isten és ember közötti szövetségnek a jelképe. Kedves Testvéreink! Sok szeretettel várunk benneteket a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójára! Várnak benneteket, nagyon várnak a gyülekezetek! Temesvártól Mára-marosszigetig, a Bánság szórványvilágától a kálvinista Szilágyságig, Bibar, Szatmár s az egész határon túlra szakadt Részek (Partium), valamint Erdély. Vár az életerős Székelyföld és az öreg Bed Péter parókiája, a gyönyörű barokk magyarigeni templom és szórványvidéke, ahol már alig vannak híveink. Vár a pusztulással küzdő Mezőség, és vár a királyi népviseletben tündöklő Kalotaszeg. Vár a végvárak hagyományait őrző Nagyvárad és a zsinatok emlékét őrző Szatmárnémeti és vidéke, vár Nagyszalonta, Gyulafehérvár, Nagyenyed, kincses Kolozsvár, a Farkas utcai templom történelmi levegője, a lélek kincseit őrző Marosvásárhely, a Bolyai Kollégium, Sepsiszentgyörgy, a Székelyföld szíve. Integetnek felénk a Küküllőmente templomos gyülekezetei, a Maros menü falvak viharedzett, hűséges népe, a dolgos Nyárádmente: mindenki más-más népviselettel, írásos mintával, saját hagyományokkal - de egyazon közös hittel és lélekkel. Ha ebből a lélekből haza visztek egy darabot, akkor fogjátok megérteni a mi életünket Folytathatnánk tovább. Mindenütt történelmi emlékekkel, őseink hitével találkozunk. A Partium és Erdély református népe minden bűne, emberi gyarlósága ellenére a próba és hűség népe lett. Sok gondunk és nyomorúságunk van, de felfelé nézünk. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet" (Zsolt 121,1-2). Talán ez a mi életünk titka - de ösz-szetartó jövendőnket is „fölfelé" keressük.