Szociológiaelmélet [antikvár]

A könyvben az utóbbi tizenöt év során a szociológiaelméletek terén kifejtett erőfeszítéseim eredményeit igyekeztem összefoglalni. Az elméleti szociológia és az általános társadalomelméletek utóbbi évtizedeinek főbb vonulatait sok-sok tanulmányban és több könyvben elemeztem: "Modern polgári társadalomelméletek" címmel 1987-ben a Gondolatnál jelent meg könyvem (ebben szerzőtársaim Csepeli György és az azóta elhunyt Papp Zsolt voltak); egy évvel később "A szociológiaelméletek új útjai" cím alatt az Akadémiai Kiadó adta ki az előző könyv gondolatmenetének folytatását. E két könyvben Jürgen Habermas, Talcott Parsons és Niklas Luhmann átfogó elméleteit elemeztem, és vált kiindulópontommá egyre inkább Luhmann funkcionalista rendszerelmélete. E két kötetet sok kisebb tanulmányban készítettem elő, és közben 1985-ben egy félévet a német bielefeldi egyetemen tölthettem ösztöndíjasként Niklas Luhmann mellett, ahol ő akkoriban a szociológia professzora volt. A luhmannni elmélet teljes elfogadása mellett Richard Münch egy fontos, Luhmann-al szembeni kritikáját is megismertem az előbbi könyvek megírása után, és ismét átgondolva a luhmanni elméletet, néhány alapvető problémára lettem figyelmes ebben. Ezt végig gondolva írtam meg a "Komplex társadalom" című monográfiát, melynek német fordítását Németországban jelentettem meg (Kompexe Gesellschaft. Eine der Möglichen Luhmannschen Soziologien), illetve elméleti összefoglalóját az egyik legtekintélyesebb német szociológiai folyóirat, a Zeitschrift für Soziologie is közölte 1990-ben. Erre módot adott az is, hogy 1989-1990-ben másfél évet ismét Luhmann mellett tölthettem ösztöndíjasként, és vele megvitatva az elméletével szembeni kritikai észrevételeimet egyre inkább feltárult előttem a luhmanni elméleti rendszer féloldalassága.