Tudományos térképezés a Kárpát-medencében 1918 előtt [antikvár]

1. Előszó A térképészek tematikus térképnek nevezik azt a térképet, amelynek fő mondanivalója nem a topográfiai-földrajzi alap, hanem valamely szakma vagy tudomány adatai alapján valamilyen tárgy, jelenség vagy folyamat földrajzi eloszlása. A tudományos térképészet mint a tematikus térképészet része, valamely tudományág (földtan, geofizika, hidrológia, néprajz, történelem) adatait tükrözi. Az első tematikus térkép E. Halleynek az Atlanti-óceánról készített földmágneses térképe (1701) is ilyen. Ilyen az első tematikus világatlasz is, H. Berghaus Phisikalischer Atlasa (1838-48). Az egyesült osztrák császári és orosz cári csapatok leverték az 1848-49-i magyar szabadságharcot. A Habsburg-hatalom meggyengülése és a magyar nemzet békés építőmunkára törekvése 1867-ban létrehozta a kiegyezést a Habsburg-császárság és a magyar nemzet között, az 1848-ban elért magyar vívmányok (függetlenség, alkotmányosság) fenntartásával. Az akkor a Kárpát-medencét kitöltő magyar állam és szer- vezetei nagy lendülettel fogtak hozzá a korszerű állam vezetéséhez nélkülözhetetlen térképezéshez. A reformkortól (1830-as évek) kezdve, zömmel a kiegyezés és a trianoni békediktátum (1920) között létrehozták a történelmi Magyarország tudományos (földtudományi, etnográfiai, növény-és állatföldrajzi, mezőgazdasági, vízügyi, közigazgatási-közlekedési) feltérképezését és térképműveit. Megmutatták, hogy eleink nemcsak patópáloskodtak, hanem többek közt, világszínvonalú, e színvonalat egyes területeken meghatározó szaktérképezést is végeztek. - Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés megfosztotta Magyarországot területének 2/3 részétől. Az ország megcsonkítása előtt készített térképek és térképművek pedig szolgálták és a mai napig szolgálják hazánk és az utódállamok tudományos megismerését. E könyv célja e tudományos térképezés, hazánk kultúrtörténetének eddig összefoglalóan nem feltárt területének bemutatása.