Vallási közösségek az írott sajtóban - Kvantitatív és kvalitatív elemzések [antikvár]

Előszó Az 1989-91-es politikai fordulatot követően a magyarországi egyházak lehetőséget kaptak a társadalomban arra, hogy helyüket újra meghatározzák. Ebben a munkában, amelynek számos vonatkoztatási rendszere volt, a nyilvánosság előtti megjelenés az egyik kiemelt fontosságú területnek mutatkozott. A sajtónak a politikai egyenirányítás alóli teljes felszabadulása, valamint a sajtópiaci alaphelyzet általánossá válása volt az a speciális közeg, amely a vallás és az egyházak iránti érdeklődést is magában hordta. A rendszerváltást kőzvede-nül követő évektől kezdve a mai napig újra és újra fellángolnak viták a sajtóról, annak politikai szerepéről és jelentőségéről, az általa közvetített értékekről, a sajtóetika számos kérdéséről, a sajtó és más társadalmi alrendszerek egymáshoz való viszonyáról. E vitákat egyik gerjesztő, részben kezelésüket megnehezítő elem a sajtótörvény, amely első lépésben ugyan alkaknas volt az új sajtószabadság kezdeti és kezdedeges szabályozására, de később, az újonnan megjelenő problémák kezelésére már nem. Ugyanakkor jelentősebb átdolgozását a sajtóval kapcsolatos politikai és gazdasági szempontból rendkívül érzékeny összefüggésrendszer megakadályozta. Az egyházaknak a társadalmi nyilvánosság előtti fellépése és a számukra megfelelő pozíciójuk megtalálása nemcsak azért volt rendkívül kalandos, mert ezzel párhuzamosan, ennek közegeként a sajtó világának egésze is jelentős átrendeződésen ment át, hanem azért, mert e helykeresésben megmutatkozott az egyházak számos olyan jellegzetessége, amellyel maguk a különböző egyházak vezetői és mások is most találkozhattak először. Amellett, hogy a nem egyházi tulajdonú és a nem egyház által ellenőrzött sajtóval való kapcsolatot folytonosan alakítani kellett - ami az addig részben béklyóban tartott egyházaktól eleve szokadan, begyakoroladan flexibilitást követelt— számos, az egyház saját tam'tásával kapcsolatos súlyos kérdést is tisztázni kellett: a lelkészek politikai szerepvállalásától kedve a különböző pártokkal való kapcsolattartáson keresztül egészen az egyház saját tere és a társadalmi nyilvánosság tere közötti határ elméleti és gyakorlati kérdéséig és még messze tovább is. Ebben a turbulens korszakban semmi sem volt állandó azon a kényszeren kívül, hogy a folyamatokból leheteden kilépni, azoktól függedenedni. Tanuknányunkban voltaképpen rendkívül egyszerű kérdésre keressük a választ: hogyan jelent meg és hogyan alakult a magyarországi egyházak képe az