Vallások [antikvár]

10 Bevezető Bevezető A vallás minden ismert társadalomban szerepet játszott és játszik, méghozzá meghatározó és alkotó szerepet. Ez minden bizonnyal már a legkorábbi társadalmakra is igaz volt, ezek esetében azonban nem könnyű megírni a vallások történetét. Ennek alapvetően az az oka, hogy az írás feltalálása előtt az emberek csupán szóbeli hagyományozás útján, illetve festményeken és faragványokon keresztül adták tovább az életük során bekövetkezett események leírását, valamint a saját hiedelmeikről és cselekedeteikről szóló beszámolókat. Jóllehet a régészek újabb és újabb építmények maradványait tárják fel, és a legkülönbözőbb tárgyakat hozzák napvilágra, ám e tárgyak hasznára és értelmére csupán következtetni tudnak - sőt, gyakran csak találgatnak. A korai vallások természetéről így csupán futó pillantásokban kaphatunk képet, jobb esetben pedig távoli, suttogó hangjukat is meghallhatjuk a világ különböző tájain fennmaradt mítoszok mélyén, de igazi valójukat nem tárhatjuk fel teljes bizonyossággal. A térkép a perui Nazca-fennsík helyét mutatja, ahol „a világ nyolcadik csodájának" is nevezett Nazca-vonalak találhatók (lásd jobbra). A KORAI VALLASOK TÖRTENETE Hogy egy közismert példával éljünk: mit is kezdjünk a Peru déli részén található Nazcavonaiakkal, melyek a Kr.e. 200 és a Kr.u. 200 közötti időszakból származnak, és gyakran emlegetik őket „a világ nyolcadik csodájaként'? A vonalak majdnem ezer négyzetkilométernyi sivatagos tájon húzódnak végig, és az általuk megformált minták olyan hatalmasak és összetettek, hogy teljességében csak repülőgépről lehet őket megfigyelni. Némelyik minta mér-tanilag pontos alakzatot ad ki, mások pókokat, majmokat és legtöbbször madarakat ábrázolnak. Vajon mi járt azon emberek fejében, akik e vonalakat készítették (és sohasem látták őket egészben, legfeljebb a képzeletükben)? Mit jelentettek nekik ezek a vonalak? Minthogy semmilyen szöveg vagy felirat nincs az ábrák mellett, ami bizonyító erejű feljegyzésül szolgálhatna, a régészek csupán következtetni tudnak a vonalak jelentésére. Anthony Aveni régésztudós, miután elutasította a merészebb feltételezéseket (például azt, hogy a vonalak a földönkívüli látogatók által készített kifutópályák másolatai), a területről és annak történetéről szerzett széleskörű tudása alapján amellett érvelt, hogy a vonalakat „arra használták, hogy felosszák a földet, ezzel jelezve az ivóvíz feletti rendelkezés jogának elosztását." Mivel az ilyesfajta jogok miatt könnyen konfliktus törhetett ki a területen élő csoportok között, ezért rituális tájat hoztak létre, melyben az istenek jócskán az emberek fölé emelkedtek, így bármiféle vita esetén „övék volt az utolsó szó". Ez az elmélet kétségtelenül valószínűbb, mint az előbbi, hiszen állításaira számtalan bizonyítékot találunk máshol is. Azonban még így sem használható fel teljem bizonyossággal a vallások korai történetének megírásakor; hiszen mi van akkor, ha a terület ősi lakói a vonalak és ábrák egy részét puszta kedvtelésből készítették? A BARLANGRAJZOK ÉS A SÁMÁNIZMUS A világ különböző tájain megtalálható barlangrajzok magyarázataként például gyakran felhozták a „puszta kedvtelést". Valószínű is, hogy azok az emberek, akik egyik kezüket a barlang falára tapasztották, majd körülrajzolták, nagy élvezetet találtak abban, hogy nyomot