Vallásosság/változatok - Vallási sokféleség Magyarországon [antikvár]

Előszó A vallási közösségek kutatása az elmúlt 40 évben erősödött fel a világban. A 60-as évek Európájában hirtelen és gyökeres változásnak indultak a hagyományos struktúrák, és megkezdődött az egyéni életvilág radikális pluralizálódása. Ez a folyamat felkeltette a társadalomkutatók figyelmét, akik érzékelték, hogy az új viszonyokat már nem lehet a hagyományos kutatási eszközökkel vizsgálni és a szokott modellekben értelmezni. E korszakban a valláskutatás is új lendületet kapott az egyes vizsgálatoktól kezdve egészen a vallásfogalom paradigmatikus kiszélesítéséig. Hasonló folyamatokat figyelhettünk meg az amerikai társadalomban is, ahol többek között az ún. „baby boom", az altematív mozgalmak és az átlagon felüli bevándorlási hullám fémjelezte a vallás funkcióváltását, a vallási közösségek belső dinamikáját és társadalmi szerepét. Magyarországon a 70-es években indulhatott meg a vallásosság ámyal-tabb kutatása, amely elsősorban arra a kérdésre keresett választ, hogy az erős ateista és vallásellenes ideológia és a vallási intézmények általános visszaszorítása milyen módon hat az egyének vallásosságára, a vallási szocializációra és a vallásosok társadalmi mobilizációjára. A különböző vallási közösségek iránti érdeklődés a 80-as években indult meg, ám igazi lendületet a 90-es évektől kapott. Ebbe a kutatási hagyományba illeszkedik a szegedi Vallástudományi Tanszék komplex valláskutatási programja, amely négy megközelítésben vizsgálja a vallásosság és a vallási közösségek változásait Magyarországon. A hagyományos survey módszerrel a vallásosság olyan területeit is elemezzük, melyek mélyebbre próbálnak hatolni a vallásos emberek gondolkodásmódjába, érzelemvilágába, motivációikba és gyakorlataikba. Ezek a területek elsősorban olyan populáción vizsgálhatók, melyben a vallásosság mértéke átlagon felüli, amit a XX. sz. elején már William James vagy Friedrich Heiler is hangsúlyozott. A vallási közösségek közvetlen kutatása leltárt készít az önálló vallási entitások számáról, elsősorban azok hivatalos képviselői által közölt adatok alapján, továbbá figyelemmel kíséri e közösségek intézménytörténetét. Ezekre az adatokra nem csupán a valláskutatás komplexitásának követelményéből fakadóan van szükség, hanem egyfajta szol-