Múzeumi füzetek 1997/6. [antikvár]

A múzeum mint intézmény az emberi elme egyik legszebb és egyben legnemesebb célokat szolgáló megvalósításai közé tartozik. Az emberek közötti információközvetítés klasszikus formája, ezt szolgálja, ennek keretén belül pedig főleg a vizuális információközvetítést. Mint ismeretes, a vizuális információ sokkal gyorsabban fogható fel, mint az auditív, nagyobb mennyiségű információt közvetít egyszerre, mélyebben raktározható el és könnyebben hozható vissza a memóriából, könnyen áttekinthető, meggyőző ereje nagy. A múzeum létrehozásában elsősorban a gyűjtési ösztön, majd az esztétikai érzék, a múlt titokzatossága iránti vonzalom, a kíváncsiság állottak indítékként. A Homo sapiens fajra jellemző tulajdonság a gyűjtési ösztön, amit genetikailag hozott magával a történelem előtti időkből. Ennek az ösztönnek a társadalmi szintre való átültetése eredményezte, hogy nemcsak a létszükségleti cikkeket (főleg élelmet), hanem a neki tetsző tárgyakat (esztétikai, értéki, birtoklási és más szempontokat szem előtt tartva) is megszerzi magának és megőrzi ezeket. Ez már nem biológiai (létfenntartási célokat szolgáló), hanem kulturális igényeket kielégítő tulajdonság. Ez az ösztön tulajdonképpen mindenfajta gyűjtés alapja, mely az idők folyamán tudatos gyűjtéssé alakult át. Ez a folyamat megismétlődik az egyén fejlődésének folyamán is.