A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének (Budapest) kéziratkatalógusa [antikvár]

Részlet: "A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének kéziratairól „A magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai" című sorozat olvasói, használói több szempontból is „rendhagyó" kötetet tartanak kezükben: az első, ami szembetűnő, hogy jelen kötetünk egy levéltár kézirattárának jegyzékét, amely, túl a szorosabb értelemben vett kéziratokon, levéltári jellegű anyagot is tartalmaz; azután az ezen dokumentumokat őrző intézmény fejlődése is eltér a többi református nagykönyvtárakétól; a legfiatalabb ilyen jellegű református egyházi intézmény. A Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára (Ráday Levéltár) alapjait 1951 őszén rakták le, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. évi 29. számú törvényerejű rendeletének értelmében a vallás-és közoktatásügyi miniszter az egyházkerület és a Ráday Könyvtár levéltárát teljes egészében nemzeti érdekű magán (gyűjtő) levéltárrá nyilvánította. Ezt megelőzően a levéltár nem lépte túl a közigazgatási szervek irattárának gyakorlati feladatkörét. 1951-től az egyházkerület, határozottan tudományos célból, önállósította levéltárát, szakembert állított élére és feladatául tűzte ki az egyházi szervek és intézmények levéltári anyagának fokozatos begyűjtését, a lelkészi, és az egyházi élettel szorosabb kapcsolatban álló világi személyek iratanyagának átvételét, megőrzését, feldolgozását és a tudományos kutatás számára való hozzáférhetővé tételét. —1951. január 1-ével a levéltár a könyvtárat is magában foglaló Ráday Gyűjtemény részévé vált. A gyűjteménnyé egyesülés következtében a levéltár kezelésébe került a Ráday Könyvtár kézirattára is, amely a szigorúan vett kéziratokon kívül sok, rendkívül fontos, nagy történeti értéket képviselő levéltári jellegű anyagot is őrzött, mint pl. a Ráday család levéltárát, és annak szinte szerves részét képező ágensi levéltárat, az Archívum Agentialet, Szemere Pál gyűjteményét stb. — A levéltár történetének jelentős eseménye volt, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelete, valamint az ennek végrehajtásáról intézkedő 30/1969. (IX. 2.) Korm. számú rendelet alapján a művelődésügyi miniszter 1970-ben az egyházkerületi levéltárat szaklevéltárrá nyilvánította. A levéltár, és benne a kézirattár anyagának összetételét meghatározó másik történeti körülmény, hogy a dunamelléki egyházkerület csaknem egész területe a XVI—XVII. században török hódoltság alá esett, vagy peremein állandó harcok színhelye volt. Ez az oka annak, hogy bár a magyarországi református (helvét irányú) reformáció bölcsője ezen egyházkerület területén (Baranyában) ringott, ezen a részen mégsem alakulhatott ki a református szellemiségnek olyan erős bástyája, mint a hódoltsági öv peremén a debreceni, sárospataki, nyugaton a pápai, vagy keleten a nagyenyedi kollégium, amelyek hosszú időn át egyet jelentettek a legmagasabb iskolaközpontok fogalmával. A XVI. században Tolnának, később Kecskemétnek és Nagykőrösnek számottevő tanintézete volt ugyan, de ezek mégsem tudtak olyan országos jelentőségűvé emelkedni, mint az említettek. Nem jöhetett létre ilyen intézmény e vidéken később, a XVIII. század folyamán sem. A török hódítást a Habsburg-elnyomás váltotta fel, amely a katolikus res-"