A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár kéziratkatalógusa [antikvár]

Részlet: "A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár története A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, noha nem oly hírneves mint a pannonhalmi, esztergomi, vagy akár az egri, mégis a legjelentősebb magyarországi egyházi könyvtárak közé sorolható. Állománya ugyanis meghaladja a százhúszezer kötetet. A tudományos közéletben való részvételét azonban kedvezőtlenül határozza meg — nemcsak jelenleg, hanem évszázadokon át — Kalocsa város földrajzi fekvése, gazdasági és politikai szerepe. Különösen az 1910-es és 50-es években volt ez észlelhető, amikor politikai okok miatt Kalocsát, mint érseki székhelyet, fejlődésében visszafogták, és az 50-es években felsőoktatási intézményeit is bezárták. A földrajzi, gazdasági és művelődéspolitikai adottságok ellenére is azon kell fáradoznunk, hogy a könyvtár feladatait a kor igényeihez mérten meghatározzuk, működését és tevékenységét a kalocsai egyházmegyei életben kiszélesítsük, és jelentőségének megfelelően bekapcsoljuk a hazai és a nemzetközi tudományos és művelődési közéletbe. Mintegy kétszáz éves az első kéziratkatalógus: „Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Patachichianae"1, amely a 18. századi kéziratgyűjtemény számbavétele és raktári katalógusa. Werner Vencel bibliográfiái leírásai a térbeli elrendezést követik, például Betlen Farkas történelmi művének 1772—es másolata a 18—19. század fordulóján a második könyvespolc első kötete volt. A 292 kötet kézirat formai és tartalmi leírása nem egységes bibliográfiai szempontokat követ. A „Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Patachichianae"-től sorrendben, egyes kéziratokban és tartalmi leírásban jelentősen eltér a második kéziratkatalógus, a „Catalogus manuscriptorum Ven. Cap. Colocensis, seu Patachichiana secundum originale Martini Kovatsich per W. Werner descriptus."2 Ez utóbbi katalógust Kovachich Márton György 1810— 1812 között tett körútja során készítette, amelyet Csontosi János közölt a Magyar Könyvszemlében.3 A 18. század végén és a 19. század első felében ez a két katalógus rögzítette a Patachich-könyvtár kéziratállományát és lehetővé tette a dokumentumok azonosítását. A 19. század második felében az eddig különgyűjteményként kezelt érseki magánkönyvtárak — közülük legjelentősebb Kollonitz László könyvtára — összevonásával és a kéziratok elhelyezésének a megváltoztatásával a korábbi leírások alapján már nem lehetett a kéziratok egy részét egyértelműen azonosítani. A kéziratkatalógust 1904-ben Winkler Pál tudós könyvtáros állította össze, elsősorban a tartalmi leírás szempontjait követve. Kékesi János pedig az 1960-as években Winkler Pál kéziratos munkája alapján elkészítette a kéziratok katalóguscéduláit. A meglévő kéziratkatalógusok használata az állományban bekövetkezett változások miatt ma már meglehetősen nehéz; hiányosságuk, hogy a kolligátumokat nem részletezik és hogy nem tartalmazzák a possessorbejegyzéseket. A jelen kéziratkatalógusba felvettük a könyvtár valamennyi 1850 előtti kéziratát és pótoltuk a korábbi katalógusok hiányosságait."