A "Miasszonyunk"-ról nevezett Női Kanonok-Rend Pécsi Polgári és Elemi Leányiskoláinak értesítője az 1930/1931. iskolai évről [antikvár]

Részlet: Az iskola utolsó köszöntése. Mikor az iskola kaput zár a tanév végén, olyan lesz, mint az elárvult szülői ház. Elfogy a hangossága, elnémul a kacagó jókedve, csend borul rá s mintha hallgatásában bezárt kapujával, lecsukott ablakaival gyászolna. Fáj neki ez a csend: fáj, hogy hónapokon át nem veri fel padjait a gyermeklélek csengetyűszava, fehér termeit nem mosolyogja be a gyermekszemek kék derűje, de különösen fáj neki az a nagy bizonyosság, hogy sokan utolján érintik kapujának kilincsét, utolszor lépik át kopott küszöbét s ebben a fájdalmas gondolatban ott bujkál a bizonytalanság: a búcsúzóknak merre kanyarog majd életútjuk, hova jutnak azok a reményteljes lelkek, akiknek tudományt, bölcsességet, szívjóságot, szeretetet, nemességet, életbizalmat, Istenfélelmet csöpögtetett szivükbe az iskola.