A műgyűjtésről [antikvár]

Részlet:"EGY VITA ÉS EREDMÉNYEIAz itt következő cikkgyűjtemény a hazai műgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket hivatott tisztázni azokban, akik egyéni gyűjtésükkel kapcsolódnak be a nemzet műtárgyállományának védelmébe.Az írásokat másfél év (1973-1974-ből) anyagából válogattuk abban a reményben, hogy könyvünk nyitánya egy ezután még nagyobb arányokban kibontakozó szép munkának, amelynek eredményeképpen a gyűjtők munkája egyre kulturáltabb szintre emelkedik. E cikkeket az Élet és Irodalom, az Ipari Művészet, a Magyar Nemzet, a Népszava és a Tiszatáj közölte.Amikor az első cikk a Magyar Nemzet 1973. március 20-i számában megjelent, senki sem gondolta, milyen termékeny és gyakorlati haszonnal járó vitát indít el. Az érdeklődés széles hullámverése nyomán egymás után jelenték meg a hozzászólások, amelyek nem egy vonatkozásban tanúskodtak félreértésekről, de rosszindulatról csak egyetlen hozzászóló írása tanúskodott. Részben a tények elferdítésével, részben a szándék félremagyarázásával, és senki által sem ért denunciálással". Megmutatkozott ez abban is, hogy amikor a szerkesztőséggel való megbeszélés értelmében e sorok írója összefoglalta a vita tanulságait (Magyar Nemzet 1973. május 15.) Kiss Ákos rövidesen újabb cikkel jelentkezett, személyeskedő hangnemben, s a tárgyra nem tartozó állításokkal. Ezek az írások a vita legérdekesebb kordokumentumai között foglalnak helyet s méltán kelthetnek csodálkozást az olvasókban. A kihívásra Somogyi Árpád ragadott tollat, bár írásának csak egy része látott napvilágot (Magyar Nemzet, 1973. július 4.).Valamennyi cikket nem tudtuk közrebocsátani, így azokat, sem, amelyek riportszerűen jelentek meg a napilapokban. Gondolunk itt a Magyar Nemzet hasábjain Kiss Károly tollából megjelent cikksorozatra (Ebek harmincadján). Hernádi Miklós cikkéből csak azokat a részleteket közöljük, amelyek a leghevesebb ellentmondást váltották ki. Fölösleges aggodalma, szerencsétlen fogalmazása igen komoly, tartalmas és tanulságos válaszok születését segítette elő. Néhány cikk közlése azért maradt el, mert a rájuk adott válaszból pontosan kiderül, miről van szó bennük.Könyvünk műtárgyállományunk védelmét hivatott tudatosítani, s ezzel új fejezet nyitását rögzíti művelődéstörténetünkben. A kötet írói között akad múzeumi főigazgató, akadnak osztályvezetők, irodalom- és művészettörténeti kandidátusok, kiadói lektorok, lapszerkesztők, írók, akik közül számosan maguk is gyűjtők, tehát mind elméleti, mind gyakorlati szempontból tanulságos a megnyilatkozásuk."