A Pest-Budai felsőoktatás és a Habsburg monarchián belüli egyetemjárás története a 19. század első felében [antikvár]

Bevezetés Több mint két évtizeddel ezelőtt egykori szeretett professzorom Sinkovics István tanácsára és buzdítására kezdtem foglalkozni levéltárosként a magyarországi egyetemek írott forrásainak feltárásával. A hetvenes évek elején - bár kísérletek történtek már ilyen irányban - még nem működött az országban egyetemi levéltár, holott ez a sajátos közgyűjtemény tipus Európa nagy egyetemi hagyományokkal rendelkező országaiban már ismert és megszokott volt. 1956 novemberében a Magyar Országos Levéltár égésekor elpusztult az odaszállított nagyszombati és budapesti egyetemi iratanyag egésze, s így valóban pótolhatatlan veszteség érte a magyar felsőoktatás történetének kutatóit. A hatvanas években ennek hatására igen elterjedtté vált az a nézet, hogy a források pusztulása következtében szinte lehetetlen az újkori magyar felsőoktatás történetének szakszerű feltárása és bemutatása. 1972 után először a Műegyetemen kezdtem el az egyetemi levéltári anyag rendezését, ahol 1846-tól, a József Ipartanoda alapításától csaknem hiánytalan iratsorozatok kerültek elő. E rendezett levéltári anyagból és más forrásokból írtam első nagyobb lélegzetű munkámat, a pesti műszaki felsőoktatás korai történetéről. A további rendezési munkák során a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen a 18. század végétől kezdődően értékes iratanyagot dolgozhattam fel, s a Hittudományi Kar iratai is szinte teljes épségben kerültek rendezésre, vagyis a négy pesti fakultás forrásanyaga közül kettőre biztosan elmondhattuk, hogy nem pusztult el teljesen. A nyolcvanas évek elején már az ELTE Levéltárának vezetőjeként próbáltam pontosan számbavenni a megmaradt forrásokat. A felmérés (Egyetemünk történetének levéltári és kézirattári forrásai 1635-1970 I-II. Bp. 1982.) azt bizonyította, hogy bár az 1956-os pusztulás óriási veszteségeket okozott, de más közgyűjteményekben annyi egyetemi forrás maradt meg, hogy -• talán a dualizmus korának első fele kivételével -majd minden korszak feltárásához maradt elegendő dokumentum. Ezt erősítette meg az Állatorvostudományi Egyetem levéltári anyagának rendezése