A tárgyszó és a tárgyszókatalógus [antikvár]

A magyar könyvtárak osztályozási gyakorlatában mintegy harminc éve az Egyetemes Tizedes Osztályozás uralkodik. A felszabadulást követő nagyarányú könyvtári fejlődés során az ETO-t a gyakorlat és a könyvtári jogszabályok egyaránt törvényes egyeduralkodóvá tették. Napjainkban azonban az ETO földrengésszerű változásainak vagyunk tanúi, amelyek a könyvtárakat hosszú időre szóló, fontos, alapvető döntések elé állítják. Ebben a helyzetben égetően sürgőssé vált a hosszú ideig elhanyagolt osztályozási kérdések - köztük a tárgyszavazás - elméleti és gyakorlati vizsgálata. A tárgyszókatalógusnak nagyon kevés hazai hagyománya van. Magyar irodalma úgyszólván nincsen, standard könyvtári kézikönyvünk pár oldalon foglalkozik vele, a könyvtárosképzés összes szintjein éppen csak megemlítik. Pedig a tárgyszókatalógus a dokumentumok mai áradatában is versenyképes katalógusforma, amely teljes mértékben meg tud felelni a részletes tartalmi feltárás modern követelményeinek. A szórványos hazai kezdeményezések, a Budapesti Egyetemi Könyvtár és az Országos Műszaki Könyvtár viszonylag fiatal tárgyszókatalógusai rendkívül sikereseknek bizonyultak. Az Egyetemi Könyvtárban néhány éves fennállása után az ETO katalógus használata már erősen elmaradt a tárgyszókatalógusé mögött - egy olyan könyvtárban, melynek működése elsősorban a humán tudományok területére esik, ahol az irodalom avulása a legminimálisabb, s amelynek hatalmas történeti anyaga van! Általában sikeresek voltak - az elvi és módszertani kérdések teljes megoldatlansága ellenére - a kisebb szak- és közművelődési könyvtárak próbálkozásai is.