Ami rejtve van s ami látható [antikvár]

Baráti laudációNincs fogalmam, vajon a mai tizen-huszon éveseknek, az élethosszig tartó barátságok kötése évjáratainak mi a véleményük magáról a barátságról. Hogyan ismerik meg egymást? Mi válhat egy tartós rokonszenv és tartalmas kapcsolat alapjává? Bő negyven esztendeje, amikor hasonló korú voltam, a történelmi tapasztalat a meggyőződés és a világnézet megtartásához a kiállás és a nyílt sisak helyett gyakran inkább a rejtőzködést és az óvatosságot tanácsolta a magunkfajtáknak, akiknek a fennálló renddel szemben alakult azonosságtudatuk, és joggal félthették kulturális-társadalmi örökségüket. Annál nagyobb volt az öröm, ha velünk egyező fölfogású és értékrendű kortársra bukkantunk. így találkoztunk mi is Gereben Ferenccel a kollégiumi és egyetemi hétköznapok történései között. Az utóbbi esztendőkben többször töprengtem rajta, ha a körülmények szerencsés vagy talán nem véletlen alakulása folytán nem barátkozom össze vele és más hozzánk hasonlókkal, mennyivel szegényebbek lennének emberi kapcsolataim. Persze fölvetődik a megtud hatatlan, vajon hány lehetséges kapcsolat éppenséggel nem vált valóra, mert valakikkel nem ismertük föl egymásban azt a bizonyos hasonlót. Szintén az utóbbi esztendőkben egyre figyelmeztetőbben tapasztalom, hogy ma, amikor az általam is képviselt értékrendet nyíltan vállalni és vallani lehet, mégis milyen sok embertársunkban munkál ha nem a régi, akkor egy más eredetű visszafogottság. Pedig sokkal többen vagyunk hasonlóak, mint véljük, amit minél szélesebb körben lenne szükséges tudatosítani ebben a mostani fölgyorsultan zilálódó, széteső világban.Ezekkel a sorokkal különleges alkalmat ragadok meg. Tudott, hogy bizonyos időnek el kell telnie egy életpálya mérlegeléséhez. Nemcsak az esztendők múlása a feltétel, azaz természetesen legyen mire visszatekinteni, hanem a tapasztalat és a lehetőség is, ami már korántsem következik önműködően az évek múlásából. Még kevesebben jutunk el oda, hogy annak, ami mögöttünk van, megnyugodva egyaránt keressük a derűs és a borús oldalát. Társadalmi származás miatt mind Gereben Ferenc barátomnak, mind nekem számos gondunk-bajunk volt, méltatlan helyzeteket kellett elviselnünk, míg értelmiségi pályára állhattunk, egzisztenciát teremthettünk. A viszontagságokat nem felejtjük, de most nem velük foglalkozom. Legyűrtük őket, itt vagyunk! A sokideje tartó barátság bátorít rá, hogy fölidézzek néhányat a Gereben Ferenc által képviselt értékekből és munkásságának tudományos eredményeiből, azaz a derűsebb oldalakra lapozzak. Születésnapon igazán helyén való minden szépet és jót elmondani, amit csak lehet, s ha szerénységünk11r í' í