Az egyetemi könyvtárosképzés két évtizedes fejlődése és főbb kérdései [antikvár]

Magyarországon a felsőfokú könyvtárosképzést egyetemi keretben két alkalommal szervezték meg. Mindkétszer a Budapesti Tudományegyetemen és mindkét formában a szocialista forradalom sürgős és fontos művelődéspolitikai követelményeként. Először a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben létesítettek két hónapos könyvtárosi tanfolyamot, amit "a jövőben tudományos szakkönyvtárosképzéssel egyetemben az egyetemi oktatás egy tagozata gyanánt" 3 féléves időtartamú önálló szakká kívántak fejleszteni (1). Másodszor a szocializmus alapozásának kezdetén az 1948-49. tanév második félévében indították meg a könyvtárosképzést, ekkor már önálló egyetemi szakként, egyelőre 6 féléves időtartammal, amit később 8, majd 10 félévessé fejlesztettek (2). Az egyetemi könyvtárosképzés mindkét alkalommal régi hiányt igyekezett pótolni, régen felismert és egyre jobban sürgető szükségletet kívánt kielégíteni. Az első forradalmi alapvetést megelőzően, már évtizedekkel korábban,jelentős művelődés-, ill. könyvtárpolitikusaink egész sora ismételten szorgalmazta a könyvtárosok egyetemi szakképzésének megszervezését (3). Az elgondolások és javaslatok megvalósítására azonban, egyetemi keretben sem a dualizmus korában, sem az ellenforradalom időszakában nem kerülhetett sor. Akkor, sem a kormányok támogatását, sem az egyetem segítségét és megértését nem sikerült hozzá megnyerni.