Az Evangélikus Országos Levéltár (Budapest) kéziratkatalógusa [antikvár]

Részlet: Az Evangélikus Országos Levéltár és az evangélikus levéltárügy történetének rövid vázlata A Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesten működteti az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) elnevezésű intézményét. Az intézményt 1970-ig Egyetemes Levéltárnak nevezték. Az evangélikus egyház hosszú időn át — nem lévén külön intézménye erre — „Levéltárába" sorolta be a levéltári, kézirattári, sőt a könyvtári dokumentumokat is. A „közhasználatra szánt levéltár és kézirattár" formula 1935-ben fogalmazódott meg. A könyv- és levéltár tényleges szétválasztására pedig csak 1957-ben került sor. A levéltáralapítás gondolata a 18. század végén vetődött fel. Hátterében kettős óhaj állott. Egyfelől a második Carolina resolutio (1734) nyomán négyre redukált egyházkerületek 1774-től kezdődő együttes üléseinek írásos anyagát kívánták egy helyen őrizni. A dunáninneni, dunántúli, bányai és tiszai evangélikus egyházkerületek közös gyűléseiről volt szó. (A resolutio előtt az evangélikus egyházban contuber-niumok, esperességek voltak, majd a zsolnai (1610), ezt követően a szepesváraljai (1614) zsinat több superintendenciát hozott létre.) Az őrzés helye eredetileg a pozsonyi lyceum levéltára volt. A levéltár Pestre költöztetése mögött Pest növekvő evangélikus és polgári jelentősége egyszerre kapott hangsúlyt. A másik óhaj az volt, hogy össze kívánták gyűjteni azokat az iratokat, amelyek alapján megvizsgálható a lutheri reformáció magyarországi elterjedése nyomán kialakult, majd megszerveződött evangélikus egyház története. Az 1812. aug. 20-án Pesten tartott egyetemes közgyűlésen Ócsai Balogh Péter — a második egyetemes felügyelő (1788—1818) fJÉ a kettős óhajt így fogalmazta meg. „Nem csak a felügyelőséget illető hivatalos irományok, hanem a honi protestantizmus történetét felderítő okmányok letétetnének, s abban a történelmi búvárok számára őriztetnének". Az első levéltáros mellé 1819-ben beosztott segítő, Sartorius Sámuel a „Secretarius Archivi G. Conventus IV Superin-tendentiarum A. C . in Hungaria" címet használta. A levéltár állandó pesti helyszínéül a mai Deák téri gyülekezet akkoriban épült iskoláját, annak helyiségét ajánlották fel. Miután elfogadták a levéltáralapítás eszméjét, benne a kettős koncepciót, kinevezték a készülő levéltár első vezetőjét. Schedius Lajos (1819—1849) „evangélikus vezérembernek" számított, Göttingenben is tanult bölcsészdoktor és egyetemi tanár. „Döntő része volt a pesti evangélikus egyház, valamint iskolái, főleg gimnáziuma felállításában."2 Többek között a kancellária számára készített beadványokat, 1