Az Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténete [antikvár]

"Áthatva a művészeti iparnak művelődési és közgazdasági fontosságától, megelégedéssel láttam e díszes épület emelkedését és örömmel jöttem annak felavatásához." E mondat 1896. október 25-én az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola üvegcsarnokában hangzott el I. Ferenc Józsefnek, Magyarország apostoli királyának szájából. Az avatási ceremónia a honfoglalás ezredéves ünnepségsorozatának záró akkordja volt. Az uralkodó a szavait követő „riadó éljenzés" közepette kézjegyével látta el a jeles eseményt megörökítő okmányt; majd díszes tokba téve azt - a kormány tagjainak kíséretében - az előcsarnokban levő falüregbe helyezte, s ráemelte a palota zárókövét. Meglehetősen hosszú időnek, közel harminc esztendőnek kellett eltelnie a magyar iparművészeti múzeum alapításának első eszméje és Ferenc József jelképes kalapácsütései között, amelyeket az önálló épület utolsónak beillesztett elemére mért. Az intézmény létrehozásának ideája szervesen kötődött ahhoz a mozgalomhoz, melynek kezdetét az 1851-es Londoni Világkiállításban, célját a műipari termékek sekélyes színvonalának emelésében jelölhetjük meg. A XIX. század folyamán a kézműipart több iparágban háttérbe szorította a gyáripar. A modern ipari termelés, a fokozott gépesítés következménye kettős volt: az új technikai eljárások soha nem látott távlatokat nyitottak az anyag és forma adta lehetőségek kiaknázásában, másfelől mellőzték a művészi igényességet. Tartós, de alacsony nívójú tömegtermékek lepték el a piacot: létrehozásuk és díszítésük módja mechanizálódott. A század közepétől az egymást követően rendezett nagyszabású nemzetközi bemutatók kivezető utat kerestek e válságból.2 Igyekezetük az „iparművészet" - vagyis a szépséget, célszerűséget és minőséget ötvöző szériatermelés - életre hívására irányult. A szándék megvalósítását felkaroló társaságok alakultak, s új típusú múzeumok, ún. „iparműmúzeumok" születtek. 1857-ben - elsőként a világon - nyitotta meg kapuját a londoni South Kensington (ma Victoria and Albert) Museum. Az 1862-es újabb londoni seregszemle hatására 1864-ben létrejött a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie is. Mindkét intézmény alapvető feladatának tekintette az iparosok „eligazítását" a nagy változások révén gátlástalanul elszabadult ízléskavalkádban. Követendőként - a historizmus szellemében - a történeti stílusokat, technikákat állították a bizonytalanság jegyeit hordozó ipari termékek elé - régmúlt korok kiemelkedő művészeti emlékeivel példálózva.