Gyűjtők és mecénások [antikvár]

"Tegnap elméne Gróf Széchényi Ferentz ő Excellentiájához egy ide való polgár - Kindi Mátyás Szüts mester ember - és 48 darab könyvet bémutatván, arra kéré, hogy mivel a Hazának ajándékozta volt a Fő Méltóságu Gróf tulajdon kintses Bibliothecáját, fogadná el ő tőle ezen kisded ajándékot, és fordítaná önnön felséges tzéljára." Ez a "tegnap" a beszámolót közlő Magyar Hírmondó tanusága szerint 1803 január 2. volt. Tehát már az 1802-ben Széchényi Ferenc áldozatkészségétől létesült könyvtárunk alapítását követő évben megindult gyarapítóinak hosszú sora: iparosok és főrendek, írók és orvostudorok, áldozárok és főpapok, lelkészek, tanárok és közéleti férfiak egyként igazolták, hogy milyen örömmel fogadták Széchényi Ferenc szándékát a nemzet kincseit őrző nemzeti könyvtár létesitésére, amely nemsokára nemzeti muzeummá bővült. E kezdeményezés - amint ez nemzeti közgyűjtemények esetében történni szokott - mágneses erőteret hozott létre, ami titokzatos módon vonta magához az országban rejtőző értékeket. Gyarapitóinknak, ajándékozóinknak csupán nevével egész tárlókat tölthetnénk meg ezen a kiállitáson, igy természetes, hogy csak a legjelentősebbekre és legjellegzetesebbekre szoritkozhatunk nemcsak a tárlókban, de a rövid bevezető áttekintésben is. Ezzel az uj otthonunkban rendezett első kiállitással szeretnénk érzékeltetni, - és nem titkolt céllal bibliofil látogatóinkban ezt a gondolatot felébreszteni - hogy gyüjteményünk nemcsak tartalmával, de gyarapitóival is hidat alkot mult és jelen között.