Gyúljanak meg közöttünk is új oltártüzei az ismereteknek [antikvár]

ELOSZO ^^r^^/z Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) alapításának 150. évfordulóját köszöntő kiadványsorozat első köteteként adjuk közre gróf Mikó Imre beszédeit és felhívásait. Célunk az, hogy ezzel az érdeklődők alaposabban megismerjék az alapítás történetének körülményeit és gróf Mikónak - Erdély Széchenyijének - mint intézményalapítónak munkásságát, történelemformáló szerepét. Enélkül ugyanis - és ezt több korábbi méltatójával egyetértve valljuk - nem értelmezhető a 19. századi Erdély a maga bonyolult valóságában. Különösen nem a levert szabadságharc után következő két évtized története, amikor az abszolutizmus körülményei között kellett a szétesett magyar társadalmat, a terrorral megfélemlített magyarságot nemzetté szervezni úgy, hogy a korábban egymás ellen fegyveres harcot vívó népekkel modus vivendi jöjjön létre. Erre a nehéz feladatra akkor csak egy személy lehetett alkalmas, és ez hídvégi gróf Mikó Imre volt. Mikó Imre 1805. szeptember 4-én született a háromszéki Zabolán, s 1876. szeptember 16-án hunyt el Kolozsvárt. Élete négy, egymástól sok tekintetben különböző történeti korszakban zajlott le: a társadalmi és nemzeti megújulást előkészítő reformkorban, a rendszerváltó s a modern nemzetté válást hozó 1848-1849-ben, az 1849-1867 közti Habsburg-önkényuralom idején, s végül az 1867-es kiegyezés első, részben az 1848-as alapokat visszaállító, polgári rendszer idején, a történeti Magyarország keretében. Az említett négy politikai rendszer s egymást felváltó államiság feltételei között a magyar politikusoknak és államférfiaknak más-más csoportja Jutott vezető szerephez. A reformkort gróf Széchenyi István, a forradalom és szabadságharc korát Batthyány Lajos, illetve az utóbbit főleg Kossuth Lajos, az önkényuralom és a kiegyezés idejét Deák Ferenc és Eötvös József neve fémjelzi. Gróf Mikó Imre kortársa e nagy magyar vezető rétegnek, velük mindig kapcsolatban állt, időnként szorosan együttmííködött többekkel, de politikai útja mégis egyéni volt. Ő ugyan már a reformkorban és 1848-ban magas hivatali tisztségeket töltött be, azonban kiemelkedő, az erdélyi magyarság legnagyobb és legismertebb vezetőjévé csak az önkényuralom korában vált; igaz, a kiegyezés kezdeti szaka- 17