Kondor Béla [antikvár]

Ki tudja megmondani? Lehetett volna hatvan-éves? Nem tudom. A földben folytatódó idő már nem a testé. Akkor nagy csillaghullás volt. 1972-ben. Sistergés. Halál-eső. Dermedve úgy álltunk a halálban, mint háborús éjszakában. Robbanás-tűzlegyezők. Vijjogó sziromeső: lángból. A befejezettet tovább-csinálni minek? Az önmagával-bezártat kibonthatja ugyan a képzelet, ahogy körmünkkel szikra-szálka peremű nyílást tépünk a selyemgubán, de csak a megtörtént sötét és nehéz illata szivárog ki a ragacsos selyemrostszövethéj szilánktűhalmaz-ablakán. Nem bújik ki azon a Lepke-Angyal! A korai halál nem lángelme-bizonyíték. S nem az, az aggastyán-korig élő teremtő indulat sem. A lángelme-bizonyíték, az Isten-árny bizonyítvány a megtörtént mű!