Könyvtári és tájékoztatási tézaurusz [antikvár]

Tájékoztató Tézauruszunk az 1987. évi 2. kiadáshoz képest tartalmában is, szerkezetében Is módosult némileg. Tartalmilag - szakirodalmunk terminológiájának alakulását követve - folyamatosan gyarapítottuk új deszkrlptorokkal, az 1990. évi revízió során pedig különös gondot fordítottunk arra, hogy tükrözze a gyakran szereplő új fogalmakat. Egyúttal töröltük azokat a régi deszkrlptorait, amelyeknek az utóbbi években már ritkán vagy egyáltalán nem vettük hasznát az új anyag feltárásában; ezeket lehetőleg egy gyűjtőfogalom szinonimájává minősítettük át (pl. a LYUKKARTYA szinonimájává degradáltuk a réslyukkártyát, fénylyukkártyát, gépi lyukkártyát stb.). - Az új, illetve módosult deszkriptorcikkek értelmező jegyzetében (az NB rovatban) utaltunk ezekre a változásokra, hogy a régebben feltárt anyagban is lehessen keresni az új tézaurusz segítségével. Aki pl. a fénylyukkártyáról akar olvasni, megtudhatja a betűrendes mutatóból, hogy ennek újabb irodalmát (ha van) a LYUKKÁRTYA deszkriptorral kapja meg, a LYUKKÁRTYA D-cikkéből viszont azt is, hogy az 1990 májusa előtt feltárt anyagban még a FÉNYLYUKKÁRTYA kifejezéssel kell keresnie. Mintegy 20 deszkriptort eleve nem használtunk tárgyszavazásra, csak a szakrendi mutató áttekinthetőbbé tétele érdekében illesztettünk a tézauruszt>a; ezeket szögletes zárójelbe tettük. - A deszkrlptorok külön csoportját alkotják a szakterületi jelzők. Ezeket önállóan nem használjuk tárgyszavazásra, csak valamilyen könyvtári-tájékoztatási intézmény, tevékenység, eszköz mellett, annak közelebbi meghatározására (pl. SZAKKÖNYVTÁR -KÖZGAZDASÁGI vagy TÁJÉKOZTATÁS -KÉMIAI vagy BIBLIOGRÁFIA -ORVOSTUDOMÁNYI). A D-cikkek értelmező jegyzetéből derül ki, hogy mely D-khez kapcsolhatjuk ezeket. - Végül némelyik D-t külön alkalmazzuk forma' változatban is. A D ugyanis általában a dokumentum tartalmát, tárgyát jelöli, tehát pl. a GYŰJTŐKÖRI SZABÁLYZAT tárgyszó az ilyen szabályzatokról, azok szerkesztéséről, funkciójáról szóló tanulmányt; ha viszont egy gyűjtőköri szabályzatot magát indexelünk, tehát olyan dokumentumot, amely formailag, műfajilag minősül ilyennek, akkor a "GYŰJTŐKÖRI SZABÁLYZAT (forma)" tárgyszót alkalmazzuk. (A "forma" változatokat az új kiadásban nem szerepeltetjük külön D-ként, csak az értelmező jegyzetben jelezzük alkalmazásuk lehetőségét.) A deszkriptorcikkekben szereplő kategóriákat és jelölésüket a szabványhoz igazítottuk: H -szinonimák (e kategórián belül már nem különböztetjük meg a kváziszinonímákat); F - felsőbbrendű fogalmak (az eddigi GE=genus és EG=egész helyett); A - alsóbbrendű fogalmak (az eddigi SP=species és RÉ=rész helyett); X - rokon értelmű fogalmak (eddig RO-val jelöltük). - A D-cikk fölött a D négyféle kódszáma áll: betűrendi kódja, MFN-száma (gépi rekordjának sorszáma a THES adatbázisban), szakjelzete, valamint haszálatba vételének kJőpontja (év-hó): vagy 87-12 (vagyis 1987. december), ha már a tézaurusz előző kiadásában is szerepelt, vagy a megfelelő későbbi dátum. A keresőkérdés megfogalmazását könnyíti meg a tézaurusz két mutatója. - A betűrendes mutató a (VERZÁLLAL írott) deszkriptorokon és a szinonimákon kívül a többtagú kifejezések értelmes permutált (inverz) alakjait is feltünteti, a D betűrendi kódszámára utalva. Néhány kifejezés itt kétféle helyesírási változatban is szerepel, az összetett szavak írásmódja körüli bizonytalanságok miatt (pl. FOLYÓIRAT-ELŐFIZETÉS mellett "Folyóiratelőfizetés"), illetve a szó írásmódjának "modernizálódása" miatt (pl. HUNGARIKA mellett az előző kiadásban D-ként szereplő "Hungarica"). - A szakrendi mutató 15 nagy szakcsoportban, laza hierarchikus elrendezésben teszi áttekinthetővé a deszkriptorkészletet. A tézaurusz teljes szövegét a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban számitógépre vittük. Erről a THES adatbázisról készült a jelen nyomtatott kiadás. Az adatbázis használata a tézauruszban való eligazodást, a keresőkérdés megfogalmazását is megkönnyíti, meggyorsítja.